Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve (Budapest, 1934)

Az 573/1896. K. M. számú rendelet a találmányi szabadalmakról szóló 1895. évi XXXVII. törvénycikk végrehajtásáról

E szakaszban említett okmányok legfontosabbika az elsőbbségi bizonylat, melynek fordítását illetőleg most a 4300/1932. M. E. számú rendelet 7. §-a mérvadó (lásd a 260. oldalt). Ez utóbbi szerint hiteles fordítások csak akkor csatolandók, ha azokat annak az államnak szabadalmi hatósága is követeli, melynek bejelentő polgára.

A szakasz utolsó bekezdésével kapcsolatban lásd a 17—12., 1921. számú teljes ülési megállapodást a 203. oldalon.

4. §. Ha a felek, tanuk vagy szakértők a magyar nyelvet nem bírják, a szabadalmi bíróság előtt folyó szóbeli tárgyalásoknál hites tolmács alkalmazandó.

A szabadalmi bíróság megfelelő nyelvismerettel bíró tisztviselői tolmácsokul alkalmazhatók ; tolmácsi működésük előtt azonban hivatalos esküjükre figyelmeztetendők s a tolmácsi szolgálatot díj nélkül tartoznak teljesíteni.

5. §. A magyar korona országai területén kiállított okiratok hitelesítése nem kívántatik. Kivételt képeznek a szabadalom átruházását, a gyakorlatbavételt és használatot megengedő magánfelek által kiállított okiratok, melyeken az átruházó és engedélyező aláírásainak mindig kellően hitelesítve kell lenni.

A »kellő« hitelesítés alatt az átruházó vagy engedményező aláírásának közjegyzői hitelesítése értendő.

Külföldön kiállított okiratok csak kellően hitelesítve és amennyiben államszerződésekben kivétel nem állapíttatik meg, az illetékes osztrák-magyar követségi vagy konzulátusi felülhitelesítéssel ellátva fogadtatnak el.

A jelenleg érvényes államszerződések szerint a konzuli hitelesítés nem szükséges a Németországban, Ausztriában, Olaszországban és Romániában kiállított okmányoknál, amelyeket csak az »Amtsgerichh-nek, Ul. »Gerichtshof«-nak kell felülhitelesíteni.

A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok, valamint Bosznia-Hercegovina területén hatóságok által kiállított okiratok hitelesítése nem kívántatik meg.

6. §. Az 1895. évi XXXVII. törvénycikk életbeléptetésének napjától fogva minden találmány bejelentése írásba foglalva, a most idézett törvénycikk 30—32. §-ai szerint fölszerelve, a szabadalmi bíróságnál közvetlenül nyújtandó be, de posta útján is beküldhető.

7. §. A bejelentés egész íven tisztán és olvashatóan fekete tintával írandó vagy nyomtatandó és a bejelentő vagy igazolt megbízottja által aláírandó.

44