Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve (Budapest, 1934)

Az 1895. évi XXXVII. törvénycikk a találmányi szabadalmakról

általánosságban a kérelmezőre hárítja a költségviselést, a fentemlített ítéletnek törvényes alapja nincsen. A szóbanforgó törvényhely nem magyarázható másképen, minthogy a költségeket mindig a kérelmezőnek kell fizetni, amint ezt a m. kir. kiíriának egyik későbbi, a 84.337. lajstromszáméi szabadalom elleni megállapítási kérelem tárgyában hozott ítélete meg is cdlapítja (lásd az 1932. évi Szabadalmi Közlöny 34. oldalát).

A költség viselésének kérdésével kapcsolatban említésre méltó, hogy mikor a peres ügyek másodfokon a szabadalmi tanács hatáskörébe tartoztak, a fentemlített esetekben a költséget nem a kérelmező fizette, mert a »Sztih (34.549/1915. K. M. száméi rendelet) 159. §-a a következőket mondotta : »Ha szabadalom terjedelmének megállapítása iránti ügyben a szabadalomtulajdonos alperes fellebbezése eredménnyel nem jár, ennek az eljárásnak a költségét a pernyertes fél terhére nem lehet megállapítani«.

A szabadalmi tanács (ill. felsőbíróság) megszűnése után napvilágot látott 36.243/1928. I. M. számú rendelet, mely a kir. kúria ügyvitelét szabályozza (lásd a 217. oldalt), a fenti rendelkezést nem tartalmazza, bár 37. §-a értelmében a fent idézett szakaszt hatálytalanította. Ilymódon egy hosszéi ideig érvényben volt és nagyon észszerű intézkedés hatályát vesztette.

A megállapítást kérőt csupán a periíjításnál nem feltétlenül terheli az eljárás költsége, ami a Szhüsz 85. §-ának intézkedése (lásd a 176. oldalt).

A fentemlített 84.337. számú szabadalom ügyében hozott ítélet szerint a megállapítási kérelem több kiviteli alakra is vonatkozhat ugyanazon kérvényben, föltéve természetesen, hogy csupán egy szabadalom és annak esetleges pótszabadalmai ellen irányul.

58. §. A bitorlás által sértett fél a bitorló ellen szabadalmi jogának elismerése, a bitorlás megszüntetése és kártérítés iránti igényeit polgári perúton érvényesítheti :

a) ha büntetőeljárás megindítását nem indítványozza, vagy indítványát visszavonja ;

b) ha büntetőbíróságnál kártérítést nem követelt ;

c) ha büntetőbíróság őt kártérítési igényével polgári perre utasította ;

d) ha büntetőeljárás a bitorlást elkövető félnek halála folytán, vagy azért nem indítható meg, mert a büntethetőség az elévülés által vagy más ok miatt elenyészett.

A sértett félnek jogában áll szabadalmi jogának elismerését, a bitorlás megszüntetését és kártérítést követelni, abban az esetben is, amidőn a cselekmény elkövetőjét semmiféle

39