Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve (Budapest, 1934)
Az 1895. évi XXXVII. törvénycikk a találmányi szabadalmakról
35. §. A közzétételtől számítandó két hónapon belül a bejelentett találmány szabadalmazása ellen felszólalás adható be. A felszólalás két példányban és indokolva a szabadalmi bíróságnál nyújtandó be és csak a következő állításokra alapítható : 1. hogy a találmány a jelen törvény 1—3. §-ai értelmében nem szabadalmazható ; 2. hogy a leírás a 32. §. 1. és 2. pontja alatt körülírt kellékeknek meg nem felel ; 3. hogy a találmány nem a bejelentőt illeti (5. és 6. §). Az 1. és 2. alatti esetekben bárki, a 3. esetben a sértett fél vagy jogutódja élhet felszólalással. A felszólalás egyik példánya a találmány bejelentőjének a szabadalmi bíróság által kitűzendő határidő alatt benyújtandó nyilatkozata végett kézbesítendő. A kitűzött határidő után a szabadalmi bíróság bejelentési osztálya a feleket, tanukat és szakértőket szóbelileg kihallgatja és a szabadalom megadása, megszorítása vagy megtagadása, valamint a felmerült költségek megítélése, vagy kölcsönös megszüntetése felett határoz. A felszólaló a bejelentő költségeinek megtérítésére nem kötelezhető. Noha ez a törvényszakasz taxatíve felsorolja a felszólalás folyamán érvényesíthető támadási alapokat, joggyakorlatunk szerint a támadás még arra is alapítható, hogy az igénybevett elsőbbség bejelentőt nem illeti meg ; ezt a támadást azonban csak akkor veszi figyelembe a bíróság, ha felszólaló oly újdonságrontó körülményre hivatkozik, mely az elsőbbségi nap után, de a bejelentés napja előtt játszódott le. Ha ugyanis felszólaló pl. olyan nyomtatványra hivatkozik, amely az igénybe vett elsőbbség és a bejelentés napja között jelent meg, ez csak úgy vehető figyelembe, ha az elsőbbség igénylése jogosulatlan. Ebben az esetben tehát a bíróságnak az elsőbbség megtagadására irányuló támadást is tekintetbe kell vennie. A szakasz utolsóelőtti bekezdésének az a rendelkezése, hogy a költségek kölcsönösen megszüntethetők, némi ellentmondásban van a szakasz utolsó sorával. Utóbbi szerint ugyanis felszólaló költségekben nem marasztalható, már pedig ha az egyik félnek nem lehet fizetési kötelezettsége, akkor nem lehet a költségek kölcsönös megszüntetéséről beszélni. Joggyakorlatunk szerint a tényleges helyzet az, hogy felszólalót csak annyiban terhelik költségek, amennyiben az általa végzett munkáért az elért eredmény arányában neki járó költséget részben vagy egészen kompenzálja a bejelentőnek okozott 27
