Schön Tibor: A szabadalmi joggyakorlat kézikönyve (Budapest, 1934)
Az 1932. évi XVII. t.-c. a találmányi szabadalmakról, továbbá a védjegyek oltalmáról szóló törvények egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről
ságok megengedték. A hivatalos ellenőrzési és hitelesítési jegyek és bélyegek védjegyként használata csak akkor tilos, ha azzal olyan árúkat kívánnak megjelölni, amelyek az említett jegyekkel hivatalosan megjelölt árúkkal azonosak, vagy hozzájuk hasonlóak. Külföldi címerekre és egyéb jelvényekre ez a rendelkezés csak annyiban nyer alkalmazást, amennyiben nemzetközi szerződés van hatályban, vagy viszonosság áll fenn. A viszonosság fennállásának kérdésében a kereskedelemügyi miniszter megállapítása kötelező. Külföldi nem közismert állami jelvényekre ezt a rendelkezést csak akkor kell alkalmazni, ha a kereskedelemügyi miniszter azokat a Budapesti Közlönyben hirdetmény útján közzétette. 13. §. Az 1921 : XXII. t.-c. 2—6. §-ait a következő rendelkezések egészítik ki : A 2—6. §-oknak rendelkezéseit nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetén megfelelően alkalmazni kell külföldi egyesülésekre akkor is, ha ezeknek az egyesüléseknek ipari vagy kereskedelmi telepük nincs, feltéve, hogy az illető egyesülés fennállása a származási ország törvényeivel nem ellenkezik. Ezt csak a származási országban történt belajstromozással kell igazolni. A viszonosság fennállása kérdésében a kereskedelemügyi miniszter megállapítása kötelező. III. Vegyes és átmeneti rendelkezések. 14. §. Az 1908 : LII. t.-c. 3. §-ának utolsó bekezdése, az 1913 : XII. t.-c. 1. §-ának 2. és 3. bekezdése, továbbá az 1895 : XLI. t.-c. 4. §-ának 2. bekezdése és az 1920 : XXXV. t.-c. 8. és 9. §-ai hatályukat vesztik. 15. §. Az 1890 : II. t.-c. 27. § 4. pontja szerint a védjegy- bitorlás miatt megállapítható legmagasabb kártérítési összeg 10.000 korona helyett 10.000 pengő. 16. §. A jelen törvényt alkalmazni kell az életbelépésének napján folyamatban lévő minden szabadalmi és védjegyügyben. 17. §. Minden olyan szabadalom tulajdonosa, amely szabadalomnak az oltalmi ideje az eddig érvényes jogszabályok értelmében 1932. évi december hó 31-e előtt lejárt volna, köteles mindazoknak, akik 1931. évi december hó 31-e előtt belföldön jóhiszeműen a találmánynak a szabadalom megszűnte után való gyakorlatbavételére szükséges berendezést létesítettek és ezzel költségeik merültek fel, a költségeit megtéríteni, vagy ehelyett 17 257
