Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Jogtörténet

Jogtörténet

1. Általában, A könyvnyomtatás feltalálása és elterjedése előtt szerzői jogról, abban az értelemben, amint azt ma ismerjük, tulajdonképpen sehol nem volt szó, noha kétségtelen, hogy az irodalmi művek másolataival már a római világban élénk kereskedés folyt. Az erre vonatkozó jogok azonban mindenütt az általános magánjogokkal voltak elvegyülve.

A könyvnyomtatás keletkezése új igényeket teremtett. De akkor sem a szerzőnek művéhez való joga fejlett ki előbb az általános jogból, hanem a könyvnyomtatónak (kiadó) védelme könyvkiadásának utánnyomása ellen.

E jog is, mint annyi más, a középkori kiváltság (privilégium) formájában jelent meg először és abból a felfogásból indult ki, hogy a fejedelemnek, vagy annak, akit a szellemi művek fölött felügyeleti jog illetett (rendszerint a megyéspüspöknek) joga van a szellemi művek nyomtatását megengedni vagy elnyomni. A legrégibb ismert ilyen kiváltságot Henrik bambergi püspök 1490-ben adta ki a hamburgi miséskönyv nyomtatására. Ezekben a privilégiumokban a nyomtatás kizárólagos joga is adományoztatott, olykor az újranyomtatás (új kiadás) joga külön.

Magyarországon e jogot a király olykor kiváltság, olykor udvari rendelet formájában adta, majd egyes főiskoláknak, majd a magán nyomtatóknak. Egy ilyen tiszta privilégium-levél az 1584. évből ismeretes, amelyben a nagy- szombati főiskola kizárólagos jogot kap a Corpus Juris Hung, kiadására azzal a záradékkal, hogy a könyv utánnyomása és jogtalan árulása tíz arany márkával büntetendő.