Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Első rész. Anyagi jog - VI. Fejezet. Fényképek

76—78. §. Korábbi müvek.

191

A jelen törvény hatályba lépésekor meglévő tömönt- ; vények és más hasonló készülékek (21. §.), ha előállításuk $ eddig tiltva nem volt, ezentúl is használhatók.

78. §. A jelen törvény hatályba lépése előtt jogosan > előadott színmüvek, zenemüvek és zenés színművek ezentúl ? is előadhatók.

Bírói gyakorlat.

1. A Szjt. életbelépése előtt kihalt szerzői jog.

Budapesti tsz. : Ténykép meg volt állapítandó, hogy a Tentamen névtelenül jelent meg. A névtelenül megjelent művekre nézve a Szjt. 13. §-a utolsó bekezdése szerint a mű első megjelenésétől számítandó 50 évi védelmi időt állapít meg, vagyis csak azon 50 évre nézvo ismeri el a szerző kizárólagos jogát. Már pedig a Tentamen névtelenül 1832-ben jelent meg, ettől számítva 50 esztendő tehát 1882-ben már lejárt. Ily körülmények közt az 1884-ben életbe léptetett törvény a Tentamenre vonatkozó jogot és védelmet meg nem állapított, arra a Szjt. 76. §-ának intézkedését is figyelembe véve, védelmét ki nem terjesztette.

C. : Hh. (1902 : 2541. sz.)

2. Alperes a Gaál József »Peleskei nótárius« című bohózatát budapesti színházában 1897. nov. 5-én és később még két ízben elóadatta. Felperes jogerős hagyatékátadási végzéssel igazolta, hogy a bohózat szerzői joga neki örökségül bírói úton átadatott. Gaál József 1866. febr. 27-én halt meg.

Budapesti tsz. : Alperest jogbitorlásban, büntetésben és 2246 kor. 14 fill, kárban marasztalja.

Budapesti kir. T. : Felperest elutasítja. Indokok : . . . Nem vitás a peres felek közt, hogy G. J.-nek >>A peleskei nótárus« című bohózata első ízben a Nemzeti Színházban az 1838. évben adatott elő ; ezen idő után pedig ez a bohózat . . . Magyarország összes színpadain szabadon adatott elő anélkül, hogy az 1866. február 27-én elhalt G. J. az egyes előadások után bármiféle tantiémeket húzott, vagy hogy a mű szerzői tulajdonjogához bárminemű jogot támasztott volna. A Nemzeti Színház okirattárának elégése folytán ma már nem bizonyítható ugyan, hogy G. J. érintett bohózatának előadási jogát mely feltételek mellett ruházta át a Nemzeti Színházra, mindazonáltal a »G. J. emlékezete Szigligeti Edétől« előszavából megállapítható, hogy a színműírók az 1837. év előtt csupán a m. kir. Akad. által kiírt pályadíjakra tarthattak igényt és hogy csupán a pesti Nemzeti Színház megnyitása után, 1837. évű december hó 28-án jelent meg az az okirat, melyben a színház igazgatósága az eredeti színmű- és operaíróknak a három előadásból egész jövedel-