Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Első rész. Anyagi jog - VI. Fejezet. Fényképek
188 Fényképek. azonban az alperes kiadásában megjelent fényképmásolatok, habár levelezőlap-alakban készíttettek, ily önálló, az eredeti felvételtől lényegesen elütő új műnek, a szó szoros értelmében vett iparkészítménynek nem tekinthetők, mert az nem vitás, hogy ezen levelezőlapok fényérzékeny papírra levont, tehát fénykép módjára előállított egyszerű másolatai a felperes által eszközölt eredeti fénykép- felvételnek, tehát nem más műfajban vagy műnemben készültek . . . Minthogy pedig az Ö Felsége által megrendelt arckép utánképzésének joga felperesre nem ruháztatott és így a Szjt. 72. §-ának esete fenn nem forog : az elsőbíróság helyesen állapította meg a bitorlás tényét. C. : Hh. (1905 : 8852. sz.) 4. Felperes alperes fényképésznél magát lefényképeztette. A következő évben, 1903. júl. 14-én, a fényképésznél egy harmadik személy az eredeti lemezről felperes arcképének két példányát rendelte meg és ezt felperes ellen válóperben felhasználta. Szegedi kir. tsz. : Alperest a Szjt. 71. §-ába ütköző bitorlás miatt a 19. §. alapján 40 korona pénzbüntetésre ítéli s az eredeti felvételi lemez, úgy a két meglevő arckép-példány elkobzását a 21. §. értelmében elrendeli. Indokok : Az alperesnek ama ténye tehát, mely szerint a felperes fényképészeti arcképét felperes beleegyezése nélkül Cs. megrendelésére utánképezte és annak két példányát a megrendelőnek átadta, a Szjt. 71. §-ában körülírt szerzői jog bitorlásának lételemeit teljesen felöleli. Alaptalan az alperes ama kifogása, hogy az utórendelés elfogadása és teljesítése körül még gondatlanul sem járt el. Erészben az alperes amaz állítólag létező szokásra hivatkozott, mely szerint férfi arcképének harmadik személy részéről való után- rendelésnél a megrendelést tevő személy megbízotti minőségének igazolására elegendőnek szokott vétetni, ha a megrendelő az eredeti felvétel számát, továbbá annak készítési idejét és a lefényképezett nevét megjelölni tudja, egyúttal pedig kijelenti, hogy az utórendelésre megbízatása van ... A fennforgó esetben azonban az alperes által vitatott szokás nem a szerződési viszonyban álló felek, hanem csupán az egyik szerződő fél és az utánrendelést tevő harmadik személy közötti viszonyból fejlődött ki állítólag, ily körülmények között pedig ezen szokásnak a fényképészeti arckép megrendelőjét kizárólag megillető utánképzési jogkörre befolyással nem bírhat. Szegedi T. : Az elsőbíróság ítélete hh. indokai alapján és még azért, mert a fényképészeti arcképet illetően a Szjt. által védett utánképzési jog, ugyané törvény 72. §-a szerint kizárólag a megrendelőt, a fennforgó esetben tehát a felperest illeti, az alperes pedig nem bizonyította, hogy az utánképzést a felperes neki megengedte. C. : Hh. (1906 : 6531. sz.)
