Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Első rész. Anyagi jog - IV. Fejezet. A képzőművészet alkotásai

176

A képzőművészet alkotásai.

Feltéve mindenkor, hogy az eredeti mű szerzői joga még ki nem halt. Végül a törvény csak »maradandó« műről szól. Tehát a kísérlet gyanánt vagy ideiglenesen felállított hasonló művek utánképzése tilos.

4. A szöveg értelmezésére szolgáló egyes művek (tehát nem több mű vagy egész sorozat) önálló írói művekben bitorlás nélkül utánképezhetők. De csakis a cél által indokolt terjedelemben. Az utóbbi alatt vagy a műsorozat egyes darabjait, vagy egyazon mű egyes alakjait kell érteni. Ha tehát az irodalmi mű pl. csakis Munkácsy Krisztus alakjáról szól, az egész golgothai, vagy pilátusi festmény utánképzése már bitorlás.

E kivétel is megfelel a 9. §-ban felállított elvnek, azzal a különbséggel, hogy a képzőművészeti alkotásoknál az egyházi, iskolai és oktatási használatra való korlátozás elesik, tehát minden munka értendő.

E kivétel egyébiránt a gyakorlati életben csaknem annyi sérelem és panasz forrása, mint az olvasókönyvekkel a szerzők rovására űzött törvényszerű visszaélés.

Nem használható azonban e pont mentségül akkor, ha a mű utánképzését az irodalmi mű szövege nem indokolja. Ha tehát azzal szerves összefüggésben nincs, vagy csak ürügye az utánképzésnek.

Viszont ha valamely képzőművészeti gyűjtemény mint főmű mellé valamely írói mű egyes helyei idéztetnek vagy kisebb dolgozatok átvétetnek, ezt a 9. §. engedi meg.

A jogos utánképzés mint íij mű.

63. §. Aki másnak a müvét jogosan, más műfajban, / vagy más műnemben utánképzi, az általa alkotott műre 5 nézve szerzőnek tekintendő akkor is, ha az eredeti mű már \ köztulajdonná vált.

Az új szerző. A Szjt. az eredeti szerző jogán minden jogos utánképzést véd a további utánképzés ellen (61. §. 2. p.), de mint új szerzőt csak azt védi, aki az eredeti művet