Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Első rész. Anyagi jog - A szerzői jogról - I. Fejezet. Írói művek

11—18. §. A szerzői jog tartama.

117

hogy e törvény a szerzők és nem a kiadók, vagy más személyek védelme végett jött létre.

Ugyané felfogás van kifejezve az 1870. évi néme; és 1884. évi magyar szerzőjogi törvényekre való hivatkozással készült 1895. évi O. Szjt. 28. §-a 2. bekezdésében is.

e) Színművek fordításánál a megelőző pont csak annyiban módosul, amennyiben ezeknél a fordítás befejezésének határideje a 7. §. 5. bekezdése szerint az eredeti mű valóságos megjelenésétől hat hó s így az 5 évi tilalom a jogszerű fordítás megjelenését követő évvel kezdődik. Ezeknél tehát a védett fordítási idő kiterjesztése kevésbé lehetséges.

Jegyzet. A Szjt. 17. §-a, vagyis az 5 éves fordítási tilalom kérdése a gyakorlati életben nemcsak a törvény laza szerkezetéből keletkezett bizonytalanságok miatt, de azért is sok panaszra és vitára adott okot, mivel az irodalmi művek egyre fokozódó forgalma és kívülről való beáradása mellett e rövid védelmi idő a magyar irodalom szerzői érdekeinek, továbbá a nyelvtisztaságnak, sőt a komolyabb könyvkiadói érdekeknek is ártalmára van.

A műveltség és szellem nemzeti jellegének kárain és a magyar írók bizonyos mérvű elnyomásának panaszán kívül helyesen hozták fel az érdekelt testületekben, sőt a Magyar Jogászegylet 1906. márciusi vitáján is, hogy e rövid elévülési idő és a vele összekötött nehézkes formaság a selejtes, sőt alsórendű idegen, kivált német művek, fordítás útján való beözönlését mozdítja elő, holott a nagyobb és tudományosabb munkák fordítóit és kiadóit a hasznosabb művek magyarra fordításától elriasztja. Az idegen nyelven írt külföldi művek fordítása és kiadása ugyanis, különösen ha több kötetből állanak, oly sok írói munkába és kiadói költségbe kerül, hogy azt a rendelkezésre álló rövid tilalmi idő alatt a kiadó ritkán hozhatja be, azontúl pedig a szabaddá lett fordítás versenyével is találkozik, mely már azért is olcsóbbra teheti árait, mivel a külföldi eredeti mű szerzőjének díjat már nem fizetett. így tehát az idején való jobb fordítások és kiadások szertelen hátrányokat szenvednek e rövid védelmi idő miatt.

E kifogásokkal szemben az 5 évi elévülés hívei a szellemi javak szabadabb diffúziójának nagy közérdekére és arra hivatkoznak, hogy az elévülési idő fölemelése csak fokozná a külföldi szerzőknek Magyar- országból várt és kapott díjait, holott ezzel szemben a külföldi nyelvekre csak ritkán lefordított magyar művek szerzői alig részesülnek