Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)
Első rész. Anyagi jog - A szerzői jogról - I. Fejezet. Írói művek
9. §. Kivételek a bitorlásból. 101 kenetteljes iskolai értekezés vagy eligazítás foglaltatik. Kétség esetén a szakértő bizottság véleménye nyújt eligazítást. Egyébiránt a kivételek mind a két kategóriájánál a megengedett idézés és átvétel közös feltétele a szerző vagy a forrás világos megnevezése. Első sorban tehát a szerző neve jön tekintetbe, ha pedig ez az eredeti műben nincs kitéve, akkor az eredeti mű vagy hírlap címe. E sorrend megfordítása azonban csak az irodalmi szokásba ütközik, nem egyben a törvény szövegébe is. A változtatásokkal, tehát nem szószerint történt idézéseket és átvételeket bitorlásnak kell tekinteni. Ebben a törvény a szerző személyes jogát is védi. A lefordítás útján való idézetek és átvételek, mivel a törvény itt megkülönböztetést nem tesz, a törvényes feltételek mellett szintén meg vannak engedve. A feltételek hiánya esetén jogosulatlan fordításoknak tekintendők, de csakis a maximális 5 évi védelmi időtartamon belül. (17. §.). A zenemüvek átvételéről 1. a 47. §-t. A gyakorlati életben a Szjt.-nek az átvételekről szóló tág és nem is eléggé határozott intézkedései éppen az írók világában adnak sűrű panaszra okot. E panaszok általában az olvasókönyv-kérdés neve alatt ismeretesek. Különösen a kisebb és annyira elterjedt irodalmi mű-nemek (költemények, kisebb elbeszélések, tárcák stb.) szerzői panaszkodnak, hogy a Szjt. hiányossága következtében gyakran nem maga az író, hanem a szavaló művész, az ollóval dolgozó tankönyv-készítő és a gyors-zeneszerző s természetesen a kiadó aratja le az ily kisebb, olykor igen becses művek előnyeit. »Az iskolai olvasókönyvekért — így írja egy kiváló írónk — a kiadó annak fizet, aki ollózta, szerkesztette. Az író nem kap egy fillért se. Ha gyermeklapba írt elbeszélését a saját hasznára ki akarná adni, mikorra odajut, már az élelmes olvasókönyv-szerkesztők elfogyasztották ... A legjobb költeményeket a zeneírók zenésítik el és az előadók agyonszavalják. Az író műveinek gyűjteménye olykor fölösleges, mivel legbecsesebb darabjait már idegen személyek pré- dálták fel.« Ad 2. A hírlapokra és folyóiratokra felállított kivétel alatt a szokásos folyó közleményeket : a tények leírásait, közzétételeket, jelentéseket, táviratokat és híreket értjük.
