Kenedi Géza: A magyar szerzői jog. Az 1884: XVI. törvénycikk rendszeres magyarázata, valamint a vele egybefüggő törvények és rendeletek (Budapest, 1908)

Jogtörténet

Jogtörténet.

9

E három utóbbi törvény szolgált alapul a mi 1884 : XVI. t.-cikkünknek.

3. Magyarországon a szerzői jogok kibontakozása az állam jogi kapcsolat következtében Ausztriával egyformán ment végbe. A két állam külön törvényhozása nem érvényesülhetett mindaddig, amíg a kiadói és szerzői jog forrása itt is, mint Európa szerte, a közös fejedelem kiváltságadási joga volt.

A szellemi munka védelmének első szabályozását az 1793. évi nov. 3-án 12157. sz. a. kelt királyi rendelet adta meg.*) E rendelet a jogtalan utánnyomást nemcsak pénz- büntetés, de a szerzőnek nyújtandó kárpótlás terhe alatt is tiltja. Kiterjeszti a kárpótlási jogot a szerző jogutódjára (cessionarius) is. E joguk elévüléshez köttetett, de a rendestől eltérő időhatárt a kir. rendelet nem állított fel. Ellenben az ugyanazon cím alatt való új kiadást is a könyvvizsgálók engedelméhez kötötte, ami a cenzúra okából történt. Az új kiadáshoz azonban a szerző vagy jogutódjának beleegyezése is kellett. Mindez a védelem azonban a külföldi szerzőkre és könyvekre nem terjedt ki.

E kir. rendeletet még egy pótlás követte 1794-ben, mely a Magyarországban kiadott nyomtatványokat Ausztriában és viszont kölcsönös és egyforma védelemben részesíti. E kölcsönösség változatlanul gyakorlatban is maradt az 1887. évi JX. t.-cikkig, mely azt szerződéssel szabályozta a két állam között.

Az élet egyre fokozódó igényei és a szellemi javak élénkülő forgalma, valamint a sajtó felszabadítására irányzott politikai tevékenység a szerzői jogok önállóbb fejlődését is magával hozta.

Az új fejlődési irány Magyarország reformmozgalmaiban előbb érvényesült, mint Ausztriában. Sajnos, hogy törvényhozási eredményekre politikai viszontagságaink közt akkor nem vezetett.

*) Knorr Alajos : A szerzői jog magyarázata. Budapest, 1890. X. és köv. 1.