Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

IV. Fejezet. A szabadalmi hatóságok

48

Az 1895. évi XXXV11. t.-c. 27. §-ának érvényében lévő 4. és következő bekezdései így hangzanak:

A szabadalmi ügyvivői jogosítványt a kereskedelemügyi miniszter, a közigazgatási hatóság meghallgatása után oly magyar állampolgároknak adja ki, kik műszaki képesítésüket belföldi műegyetemnek vagy külföldinek honosított oklevelében igazolhatják és ezen jogosítványt fegyelmi úton vissza is vonatja.

Ezen ügyvivők külön szakvizsga és eskü letételére kötelesek.

Az ily ügyvivői jogosítvány a szabadalmi bíróság ügyvivői jegyzékébe bevezetendő.

28. §.

A szabadalmi bíróság (hivatal) szervezetét a szabadalmi hivatalnak és szabadalmi tanácsnak ügyviteli szabályait, a szabadalmi ügyvivők által leteendő vizsgálat tárgyát, a vizsga után szedendő díjakat, az általuk leteendő eskü mintáját és a szabadalmi ügyvivők elleni fegyelmi eljárás szabályait a kereskedelemügyi miniszter rendeleti úton állapítja meg.

Jegyzet.

A szabadalmi tanács helyébe a felső bíróság lépett, majd ennek hatásköre az 1927. évi XX. t.-c. 1. §-a alapján a Kúriára szállt át, amelynek eljárási és ügyviteli szabályait a 36.243/1928. I. M. számú rendelet tartalmazza. (Bp. K. 147. sz.)

A szabadalmi bíróság szervezeti és ügyviteli szabályzatát a 733/1896. K. M. ein. (R. T. i. 285), 81.588/1014. K. M.