Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)
II. Fejezet. A szabadalom hatálya
dalom engedélyezésének a megtagadását kérhesse. Ezeknél fogva alaptalan az alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabály sértéssel mondotta ki azt, hogy az alperest a szóban forgó találmányra elö- használati jog meg nem illeti. Vonatkozó indokainál fogva helyes a felebbezési bíróságnak az a döntése is, amely szerint a pert az alperes által az 1895: XXXVII. t.-c. 57. §. alapján folyamatba tett megállapítási kérelem jogerős elintézéséig fel nem függesztette s hogy nem vette figyelembe alperesnek azt a védekezését, hogy az alperes a felperes szabadalmát használatba nem vette s ezért az ezek miatt emelt panaszok sem alaposak. 1895: XXXVII. t.-c. 17. §-a értelmében a szabadalmak a találmány bejelentésétől számítandó 15 év tartamára adományoztatnak, a 8. §. szerint pedig a szabadalom jogos fennállása egész idejére nyer kizárólagos jogot a tulajdonos a találmány tárgyára. Ebből az következik, hogy a kizárólagos jog is a bejelentéstől illeti a szabadalom tulajdonost s ö a bitorlótól az 58. §-ban említett kártérítést ettől az időtől követelheti. Alaptalanul hivatkozik ezzel szemben az alperes a 84. §-ra, mert az a törv. szakasz csak a szabadalmi eljárás befejezéséig is szükséges ideiglenes oltalomról rendelkezik, nem nyerhet tehát alkalmazást ez a törv. szakasz a mostani esetben, amikor a szabadalom engedélyezése már megtörtént. A felebbezési bíróságnak ily értelmű döntése sem sérti tehát anyagi jogot. (K. 2619/ 1927.) 13. §. A szabadalom hatálya nem terjed ki oly szállító eszközök szerkezeteire, melyek csak áitmenő- leg érkeznek a Magyar Korona országainak területére és oly tárgyakra, melyek külföldről belföldi szabad raktárakba átvitel vagy isméli kivitel célfából szállíttatnak, a nélkül, hogy a belföldön forgalomba hozattak volna. Jegyzet. Ezen § a nemzetközi forgalmat akarja zaklatásoktól megóvni.
