Nagy Benő - Wámoscher Endre: A magyar szabadalmi jog zsebkönyve (1931)

VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések

105

ily rövid idő alatt hites szakértő kirendelése és idézése nem volt lehetséges, a Bp. 227. § 3. bek-ének alapján a sértett által előállított szakértőt hallgatta ki s ennek véleménye alapján határozott. Ez a gyakorlat azonban téves. Lásd a kir. bttő törvényszék Bf. I. 10.238/1929 számú alább közölt határozatát. Ugyanis a bíróság, hacsak a késedelem tényleg veszéllyel nem jár, a Bp. 227. §. 3. bek. értelmében hites bírósági szakértőt köteles kihallgatni.

Az előzetes intézkedés foganatosításánál a bíróság az 1100 1925 M. E. sz. rendelet értelmében csak a legolcsóbb közlekedési eszközt (villamos) veheti igénybe s ezt is csak oly esetben, ha a kiszállás helye a bíróság székhelyétől 2 kilométernél nagyobb távolságra fekszik. Egyébként ha a távolság kisebb vagy a kiszállás helye villamossal meg nem közelíthető, a bíróság oda gyalogszerrel száll ki. Ezen eljárás a sértett félre nézve abban az esetben, ha több és különböző helyen lakó, üzemmel, üzlethelyiséggel stb. bíró személy ellen kíván fellépni, hátrányos ugyan, mert míg a bíró egyik helyről a másikra villamossal vagy gyalog elér, addig egyik terhelt, társait telefon útján vagy más módon is könnyen értesítheti a bíróság jöveteléről s így azoknak könnyű szerrel módjukban áll nagyobb mennyiségű utánzatot is úgy elrejteni, hogy a bíróság azokat meg nem lelheti, de e tárgyban egyelőre még más intézkedés nem történt s így a bíróság a hivatkozott rendelet előírásai szerint köteles eljárni.

A biztosítási intézkedések csak akkor rendelhetők el, ha a bitorlás összes tényálladéki elemei valószínűsítve vannak, minthogy pedig ez kellő szakértelem híjján meg nem állapítható, célszerű ha a bíró minden esetben az előzetes intézKedések elrendelése előtt szakértőt, még pedig a fentebb kifejtett okokból hites szakértőt hallgat meg. Mivel az 1930. évi XXXIV. t.-c. 118. §-a, mely a Bp. 479. §. 2. bek. helyébe lépett, akként rendelkezik, hogy ha az el