Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Találmányok, szabadalmak a statisztika tükrében
I. A Hivatal megalapítása előtti időszak A magyar szabadságharc bukása után a Habsburg-abszolutizmus önkényuralmi rendszere szakadt hazánkra. E rendszer, a teljes nemzeti elnyomás, ráütötte bélyegét a magyar gazdasági életre is. A feudális maradványok (nagybirtokrendszer, széles nincstelenparaszti réteg, csekély iparcikkfogyasztás, földesúri előjogok stb.), de elsősorban az ország függősége, súlyos akadályt gördítettek az iparfejlődés elé. Magyarországot az osztrák burzsoázia saját ipara felvevőpiacaként akarta biztosítani, mintegy gyarmatként kezelte. A 18 éves önkényuralom után 1867-ben az úgynevezett kiegyezési törvénnyel lezárult Magyar- országon a polgári forradalom korszaka. A kiegyezés fontos előrelépést jelentett a Habsburg-abszolutizmushoz képest. Felszámolta a nyílt önkényuralmat, és politikai-gazdasági konszolidációt hozott, a létrehozott dualista monarchián belül lehetővé tette a kapitalizmus viszonylagos fellendülését Magyarországon. Az ismertetett politikai és gazdasági helyzet természetesen a szabadalmi intézmény kialakulására is jelentősen rányomta bélyegét. A szabadalmak jogintézménye hazánkban igen régi keletű. Ennek előde a privilégiumok voltak, amelyek azonban a mai értelemben vett szabadalmakkal nem hasonlíthatók össze, mert azok nem ipari úton megvalósítható műszaki alkotásokra, hanem egyes személyeknek, vagy családoknak adott kiváltságokra vonatkoztak. Ezek engedélyezése törvényeink szerint a király felségjogai közé tartozott. Az általános európai fejlődés szükségessé tette azonban, hogy az ipari területen is e jogviszonyokat szabályozzák. Ausztriában az 1820. december 8-án kibocsátott császári és királyi szabadalmi nyílt paranccsal rendezték e kérdést, mely az ipari találmányokra, felfedezésekre, javításokra és tökéletesítésekre vonatkozott. Hazánkra az 1822. évi március 12-én kiadott 6137 sz. udvari kancelláriai rendelet terjesztette ki e rendelkezést, amelyet azonban, mivel nem alkotmányunk értelmében keletkezett, csak az 1840. évi XVIII. t. cikk 66 §-a ruházott fel törvényes erővel. Ezen rendelet értelmében a magyar korona országai területére a király a magyar királyi udvari kancellária útján adott szabadalmat. Megállapítható az, hogy ezen jogszabály alapján hazánk területére igen kevés szabadalom lett biztosítva. Az 1848-as szabadságharc bukása után az 1852. évi augusztus 15-i császári-királyi nyílt parancs alapján 1853-tól kezdve az osztrák kormány engedélyezett szabadalmakat és ez az állapot a magyar alkotmány helyreállításának idejéig, 1867-ig fennállott. Az 1867-es kiegyezés alapján a magyar királyi földművelés-, ipari és kereskedelemügyi minisztérium a találmányi szabadalmak elnyerése tárgyában rendeletet bocsátott ki, mely alapján a szabadalmak engedélyezése, valamint azok érvénytelenítésével kapcsolatos hatáskör önállóan a jelzett minisztériumot illette meg. Üjabb változás következett be az 1867. évi XVI. törvény életbeléptetésével, mely szerint hazánk területére szabadalom ezután a földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter által csakis az osztrák kereskedelmi miniszter beleegyezésével és hozzájárulásával volt engedélyezhető, viszont Ausztriában szabadalom csakis a magyar kormány 82
