Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Az iparjogvédelem szakembereiről
nyílvánította a Tanácsköztársaság idején kiadott szabadalmi ügyvivői jogosítványokat is. A szabadalmi ügyvivők igazoló bizottsága felhívta a közönséget, hogy „amennyiben az elmúlt tanácsköztársaság idejében bármely ügyvivő politikai magatartása s egyéb ténykedése ellen kifogása volna, azt ... a kiküldött bizottság elnökénél ... szóval vagy írásban jelentse be”. (13) A szabadalmi fórumrendszer az 1920-tól 1945-ig terjedő időben két ízben esett át lényeges változáson. Először az 1920. évi XXXV. törvény alakította át a szabadalmi hatóságok szervezetét, a Szabadalmi Hivatalt Szabadalmi Bírósággá, a Szabadalmi Tanácsot pedig Szabadalmi Felsőbírósággá szervezte át. A törvény tehát érvényre juttatta azokat a korábbi törekvéseket, amelyek a szabadalmi fórumok bíróságként való megszervezésére irányultak, s aminek egyik szószólója dr. Schuster Rudolf, az újonnan létrehozott Szabadalmi Felsőbíróság első és egyetlen elnöke volt. A bírósági szervezet legfőbb előnyeként az ítélőbírói függetlenséget és elmozdítha- tatlanságot értékelték. Ezt a függetlenséget természetesen ugyanazokkal a fenntartásokkal kell méltatnunk, mint a rendes bíróságok burzsoá függetlenségét. Mégis a szabadalmi bíróságok függetlenségüket a rendes bíróságoknál inkább meg tudták őrizni, ami az eléjük tartozó ügyek politikailag kevésbé exponált jellegével magyarázható. A szabadalmi törvény 1920. évi novellája a Szabadalmi Bíróságnál megszüntette az albírói és kültagi állásokat, továbbá feloldotta az elnöki kinevezéshez korábban megszabott jogi képesítési feltételt, lehetővé téve ezáltal, hogy az elnöki széket műszaki bírák is betölthessék. Az elnöki, alelnöki és bírói kinevezés feltételeként a törvény a bírói képesítést, illetőleg a mérnöki oklevél mellett három éves műszaki vagy szabadalmi jogi gyakorlatot és a szabadalmi ügyvivői vizsga letételét szabta meg. Ez utóbbi rendelkezések azonban csak 1947-ben léptek hatályba. (14) A bejelentési osztály változatlanul két műszaki és egy jogi képesítésű bíróból álló hármas tanácsban járt el. A bíróság elnöke azonban a bejelentési osztály ülésein is részt vehetett. A törvénymódosítás a bírói osztály eljáró tanácsában is a műszaki tagok túlsúlyát biztosította. A bejelentési osztály határozatai ellen benyújtott felfolyamodásokat - a bíróság elnökének vagy helyettesének elnökletével - öttagú tanácsban a bírói osztály bírálta el. A tanács tehát - az elnököt is beleszámítva - három műszaki és két jogi képesítésű bíróból állt. A bírói osztály egyéb ügyekben az elnökkel együtt két műszaki és egy jogászbíróból álló háromtagú tanácsban határozott. A Szabadalmi Felsőbíróság elnökévé is ki lehetett műszaki képesítésű bírót nevezni, bár erre nem keiült sor. A Felsőbíróság olyan öttagú tanácsban járt el, amelynek - az elnököt is számolva - három jogi és két műszaki képzettségű tagja volt. A Felsőbíróság műszaki ülnökeit változatlanul a Műegyetem tanárai közül nevezték ki, jogász ülnökei pedig kúriai bírák voltak. A 74.825/1920. Kér. M. számú rendelet a változásokat a szervezeti és ügyviteli szabályzatokon is átvezette. A Szabadalmi Felsőbíróság nem volt hosszú életű, az 1927. évi XX. törvény megszüntette, bírói hatásköre a Kúriára szállt át. A Kúria a szabadalmi ügyekben olyan öttagú tanácsban járt el, amelynek elnöke a Kúria valamelyik tanácselnöke vagy helyettese, két (13) Ld.: SZK. XXIV. évi. 18. sz. 367. old. (14) Ld.: 25.300/1947. Ip. M. számú rendelet. 69
