Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
A védjegy- és ipari-minta oltalom 75 éve
A második világháború befejezését követően az ipari tulajdonjogok rendezése, visszaállítása tekintetében a Szövetséges és Társult hatalmak vonatkozásában az 1947. évi Béke- szerződés intézkedett, amelyet az 1947. évi XVIII. törvény cikkelyezett be. (Az ipari tulajdonjogokkal kapcsolatos végrehajtási jogszabály a 8780/1948. Ip. M. sz. rendelet.) A Párizsi Unió tagállamai közötti viszonyokat a néhány nappal a Békeszerződés aláírása előtt 1947. február 28-án Neuchátelben kötött megállapodás rendezte. E megállapodást az 1947. évi XXVII. törvény cikkelyezte be, végrehajtásáról a 41.700/1948. Ip. M. sz. rendelet intézkedett. A Békeszerződés alapján védjegy- és mintaoltalmi ügyekben is vissza kellett állítani az 1939. szeptember 1-i állapotnak megfelelő jogokat az Egyesült Nemzetek azon államai polgárainak tekintetében, amely nemzetekkel Magyarország háborút viselt, vagy amelyekkel a háború alatt megszakadtak a diplomáciai kapcsolataink. A békeszerződés iparjogvédelmi vonatkozású rendelkezései elvileg csak viszonosság esetén kerültek alkalmazásra. A Neucháteli Megállapodás rendelkezései a teljes viszonosság alapján szabályozták a különböző kérdéseket. Mind a Békeszerződés, mind a Neucháteli Megállapodás rendelkezett - bizonyos eltérésekkel ugyan - az elsőbbségi idők, a jogfenntartó cselekmények pótlólagos határideje és a továbbhasználati jog tekintetében. A Neucháteli Megállapodás szabályozta az olyan helyzeteket, amikor a kedvezményt igénylő személyre mindkét szerződés rendelkezései kiterjednek. Az 1948. év a hazai védj egyelj árási szabályok vonatkozásában is újabb rendelkezést hozott. Az 5590/1948. Korm. sz., illetőleg a 12.800/1948 Korm. sz. rendelet ugyanis 1948. május 31-vel megszüntette a kereskedelmi- és iparkamarákat. A 6.200/1948. Korm. sz. rendelet úgy intézkedett, hogy a védjegy- és mintabejelentések és mindazok az egyéb beadványok, amelyeket addig a kamarákhoz kellett benyújtani, a Szabadalmi Bírósághoz tartoznak. A védjegyeljárások új rendjét a 20.700/1948. Ip. Min. rendelet szabályozta. A rendelet azonban az ekkor már meglehetősen nagyszámú, különböző időkből származó és nehezen áttekinthető védjegyjogszabályoknak egyes, az eljárásokkal szorosan összefüggő anyagi-jogi rendelkezéseit is tartalmazta, felsorolva a lajstromozásból kizárt védjegyeket, továbbá a védjegyperek indításának jogalapját. A védjegyügyek a Szabadalmi Bíróság bejelentési osztályának hatáskörébe kerültek, ahol úgynevezett „szabadalmi egyesbíró” járt el. Az elsőfokú végzések elleni fellebbezések (felfolyamodások) elbírálása a bírói osztály feladata volt, amely — háromtagú tanácsban - végérvényesen döntött. A törlési eljárások, a törlési és megállapítási perek első fokon a bírói osztály hatáskörébe tartoztak. ítéletei ellen a magyar Kúriához lehetett fellebbezni. A Szabadalmi Bíróságot megszüntető 1949. évi 8. sz. törvényerejű rendelet a védjegy- és mintaoltalmi eljárási szabályokat is módosította. Ezek tekintetében is változott tehát az iparjogvédelmi ügyekben eljáró hatóságok rendszere s az eljárások az Országos Találmányi Hivatal, a Budapesti ítélőtábla és a Kúria hatáskörébe kerültek. A törvény- erejű rendelet az eddig a bejelentési osztály hatáskörébe tartozó védjegy- és mintaoltalmi ügyeket az Országos Találmányi Hivatalhoz, a bírói osztályhoz tartozókat pedig a Budapesti ítélőtáblához utalta. Az ítélőtábla tanácsában az iparjogvédelmi tanács 2 tagja vett részt. A második világháború utáni időszak 51
