Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
A védjegy- és ipari-minta oltalom 75 éve
részesülhetnek. Jogot a minta készítője vagy készíttetője szerezhet, így mód van a mintára vonatkozó jognak a munkaadó vagy megbízó javára való megszerzésére, ha a mintát munkaviszony vagy megbízás keretében hozták létre. Az oltalom időtartama legfeljebb három év. Zárt, továbbá csoportos letétbehelyezés is lehetséges. A mintalajstromot a kereskedelmi és iparkamarák vezették, 1949, a kamarák megszűnésének időpontja óta az Országos Találmányi Hivatal. A mintaoltalom az ellenkező bizonyításig azt illeti meg, aki a mintát elsőként helyezte letétbe. A letétbehelyezési eljárásban a bejelentést érdemben nem vizsgálják. A mintaoltalom hatálytalan, ha a minta a letétbehelyezéskor sem volt oltalomképes, nem volt új vagy ha a letétbe helyező a bejelentésre nem volt jogosult. A megsemmisítés megállapítására jelenleg a Budapesti Fővárosi Bíróság rendelkezik hatáskörrel (korábban az eljárás az iparügyi miniszter hatáskörébe tartozott). A letétbehelyezési eljárásban ugyancsak a Budapesti Fővárosi Bíróság a másodfokú hatóság. A mintaoltalom megsértése szabálysértésnek minősül (korábban: kihágás). Az 1907. évi rendelet a külföldiek jogszerzésével kapcsolatban is rendelkezett. A mintaoltalomra vonatkozó rendelkezések elavultságára tekintettel a közeljövőben új jogszabály kibocsátása indokolt. Részvételünk az ipari tulajdon oltalmára kötött nemzetközi megállapodásokban Az ipari tulajdon oltalmára 1883-ban kötött Párizsi Uniós Egyezményhez, továbbá a gyári és kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására 1891-ben kötött Madridi Megállapodáshoz Magyarország - pontosabban a Monarchia - 1909-ben csatlakozott. Az egyezményeket az 1908. évi LII. te. iktatta törvénybe. Az erre vonatkozó tanácskozások, előkészületek már 1904-ben megindultak és az egyezmények felülvizsgálata céljából 1900-ban Brüsszelben megtartott diplomáciai konferencián Magyarország is tevékenyen részt vett, különböző javaslatokat tett. Az 1913. évi VIII. te. törvénybe iktatta a megállapodások Washingtonban felülvizsgált szövegét. A Párizsi Uniós Egyezmény biztosította az egyenlő elbánás elvét, a négyhónapi elsőbbségi jog és a telle-quelle elv érvényesítésének lehetőségét. A nemzetközi védjegybejelentést a kereskedelmi és iparkamaráknál kellett benyújtani. A Párizsi Uniós Egyezmény hatására, illetőleg az abból adódó kötelezettségünk teljesítése érdekében rendelkezett az 1911. évi XI. te. és a kereskedelmi miniszter 1911. évi 30500. sz. rendelete az iparjogvédelem jogintézményei - így a védjegyek - bel- és külföldi kiállításokon való időleges oltalmáról, a kiállításon való közszemlére tételtől számított hat hónapos időleges oltalmat biztosítva. Az 1913. évi XII. te. ugyancsak a nemzetközi megállapodások következtében szükséges módosításokról intézkedett, így például a védjegyek megkülönböztető jellegének megítéléséről, a számokból vagy betűkből álló védjegyek oltalomképességének lehetőségéről, a külföldiek jogszerzéséről. Ez utóbbi jogszabály kihirdetése a közbejött háborús események miatt azonban csak 1921-ben következett be. Ekkor jelent meg az együttes védjegyek oltalmáról rendelkező 1921. évi XII. törvény is, amely biztosította az ipari célú jogképes egyesülések számára védjegyoltalom szerzését akkor is, ha „forgalomba helyezésre berendezett vállalatuk nincs”. A törvény többek között rendelkezett az együttes védjegy megszerzéséhez szükséges sajátos feltételekről is (a védjegy használatát szabályozó alapszabály csatolása). 46
