Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
A védjegy- és ipari-minta oltalom 75 éve
Az előadói beszéd tükrözi a jogalkotás ezzel kapcsolatos felfogását: „T. Ház! Az iparügyre vonatkozó állami gondoskodásnak, az iparpolitikának feladatai közt kiválóan fontos helyet foglal el az ipari tulajdon védelme, mely - eltekintve a múltban eszközölt csekély kezdeményezésektől - a legújabb kor jogfejlődésének egyik fontos vívmányát képezi. A védjegyek oltalmáról szóló jelen törvényjavaslat az ipari tulajdonjognak azon fontos részét rendezi újólag, mely az iparos vagy termelő árujának megjelölésére szolgáló külön jegyet, mint egyéniségének részét sérthetetlennek kívánja tekinteni és azt a törvény hatályos és kötelességszerű védelme alá helyezi. Ezen törvényjavaslatnak jogerőre való emelkedése által elérjük, hogy az ipari tulajdon védelmére szolgáló törvényes intézményeink reformálásaiban megtörtént az első fontos megnyitó lépés, és ha azt azután a szabadalmi ügynek és mintavédelemnek korszerű újabb rendezése fogja követni, ezen a téren is megfeleltünk a haladó kulturállamok követelményeinek. Nem akarom azonban a t. Ház becses figyelmét a bizottsági jelentésünkben ezen törvényjavaslat ismertetése tekintetében felhozottaknak ismétlésével fárasztani, így tehát csak annak kiemelésére szorítkozom, hogy a törvényjavaslat a védjegyek oltalmát olyképpen rendezi, hogy tekintettel a tényleges viszonyokra és a németországi és franciaországi hasoncélú törvényekkel tett tapasztalatokra, az előzetes értesítést az úgynevezett avis préalable módozatát, mint a gyakorlatnak leginkább megfelelőt rendezi el. Megfelel a törvényjavaslat a vám- és kereskedelmi szövetség azon határoz- mányának is, hogy a monarchia másik államának hasonló célú intézményeivel analóg elveken nyugszik és nincs ellentétben azon irányelvekkel sem, melyek a legtöbb európai és amerikai állam által 1883. március 20-án Párizsban az ipari tulajdon védelmére alakult nemzetközi unió által kijelöltettek. Még csak azon körülményre vagyok bátor a t. Ház figyelmét felhívni, hogy e törvényjavaslat szerint a védjegyjog minden termelőre egyaránt ki van terjesztve és így a mezőgazdaság termelői számára is hasznosítható lesz és különösen bor, sajt és tejtermékek stb. forgalmában is használható lesz. Mindezek folytán kérem a t. Házat, méltóztassék ezen törvényjavaslatot a közgazdasági bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni.” A képviselőházi tárgyalás vitájának jelentősebb hozzászólói Polónyi Géza, Neumann Ármin, Jelűnek Arthur képviselők és az előzőkben említett miniszterek voltak. Polónyi Gézça, a Függetlenségi Párt tagja a képviselőház baloldaláról bírálta a törvény- javaslatot és annak elutasítását javasolta. Elutasító indítványának első okaként arra utalt, hogy a javaslat kö^jogilag nem fogadható el, mert az osztrák állammal semmiféle közösségnek nem hívei és ezért „az ezen közösség elvén felépült bármely intézkedést visszautasít.” A parlamentarizmus alapelvéből kiindulva sem tartotta elfogadhatónak a javaslatot „azért, mert ha maga a letéteményezés (lajstromozás) ténye ipso facto és ipso iure a másik állam területén is biztosítja az oltalmat, ebből az következtetik, hogy a mi minisztériumunk az osztrák minisztérium által megszabott eljárási szabály szerint, mely nem homogén a miénkkel, az ott lajstromozott védjegyekkel szemben kötött kézzel megy és köteles oltalmat nyújtani saját miniszteri felelőssége mellett, tehát felelősséggel 33
