Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Szabadalmi jogunk 75 éve
lesztését szolgáló újítói és feltalálói mozgalmat, biztosítsa az alkotó emberek erkölcsi és anyagi elismerését, az újítások és találmányok minél szélesebb körű elterjesztését. Ilyen körülmények között a feltalálókat alkalmazó szocialista vállalatoknak a kizárólagos hasznosítási jogot biztosító szabadalom anakronisztikus, inkább csak külkereskedelmi érdekeink miatt fenntartandó jogintézménynek tűnt és szükségképpen előtérbe került a szovjet jogban kifejlődött szerzői tanúsítvány - mint a találmányok szocialista oltalmi formája - bevezetésének gondolata, amelyet az említett kormányrendelet valóra is váltott. A szerzői tanúsítvány lényege nálunk általánosságban az volt, hogy a szerzői tanúsítvány kiadásával az állam kizárólagos jogot nyert a találmány hasznosítására, közelebbről, a tervutasítások keretei között valamennyi állami vállalatnak joga volt hasznosítani a találmányt és ezért a feltalálót díjazás illette meg. A 11950/1948. Korm. sz. rendelet szerint a feltaláló a találmányára szabadalmat igényelhetett, vagy felajánlhatta az államnak és szerzői tanúsítványt kérhetett. Ha a feltaláló a találmányára szerzői tanúsítványt kívánt kapni, a Szabadalmi Bírósághoz kellett bejelentést tennie, amely egyben szabadalmi bejelentésnek minősült. A Szabadalmi Bíróság a bejelentést az Országos Találmányi Hivatalhoz (a továbbiakban: OTH) tette át, amelyet a rendelet az államnak felajánlott találmányokkal és a szerzői tanúsítványok kiadásával kapcsolatos munkák elvégzésére 1949. január 1-ével felállított. Ha az OTH a bejelentés tárgyát találmánynak minősítette, a feltalálónak szerzői tanúsítványt kellett kiadni és a Szabadalmi Bíróságnál tett szabadalmi bejelentést az OTH elfogadó nyilatkozatának beérkezése után a magyar állam, mint jogutód nevére kellett átírni és a találmányt az állam a maga nevére szabadalmaztathatta. Ha az OTH a találmányt az állam részére nem fogadta el, a bejelentő azt a saját nevére szabadalmaztathatta. A szabadalom tulajdonosa egyébként a már engedélyezett szabadalmát is felajánlhatta az állam részére. A rendelet kimondta, hogy a szerzői tanúsítványt egyéb feltételek fennforgása esetén ki kell adni az 1895. évi XXXVII. tv. 6. §-ának első bekezdésében meghatározott esetekben is, vagyis akkor is, ha a szerzői tanúsítványt állami vagy magánalkalmazásban álló olyan személy kérte, akinek alkalmazásából vagy hivatalos állásából folyó teendője volt, vagy szerződése kötelezte őt arra, hogy szakértelmét olyan új gyártási eljárások vagy ipari termékek feltalálására használja fel, mint aminőre a szerzői tanúsítványt kérte. E rendelkezést nagy jelentőségű szocialista vívmánynak tekinthetjük, mert ennek révén a szolgálati találmányok feltalálóinak díjigénye jogszabályilag is garanciát nyert. Ezzel megelőztünk számos, nálunk fejlettebb és nagyobb hagyományokkal rendelkező szabadalmi jogrendszert. A szerzői tanúsítványra bejelenthető találmány és a szabadalmazható találmány fogalma egyébként nem volt azonos. A rendelet alkalmazása szempontjából találmánynak kellett tekinteni azokat az eredeti, értékes és nemzetgazdasági szempontból fontos újításokat, amelyek a technika ismert állásához viszonyítva lényeges haladást jelentettek. Pusztán az a körülmény, hogy valamely újítás szabadalmi védelem alatt állt, nem adott jogigényt arra, hogy azt szerzői tanúsítványra érdemes találmánynak elismerjék. Ez tehát azt jelentette, hogy a szabadalmazható találmányra nem kellett feltétlenül kiadni a szerzői tanúsítványt, másrészt viszont szerzői tanúsítványt lehetett adni olyan találmányra is, amely esetleg nem volt szabadalmazható. 20
