Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
75 év magyar találmányai
Puskás-féle telefonközpont és telefonhírmondó A telefon gyakorlati felhasználását sem a telefont feltaláló A. G. Bell, sem pedig az azt tökéletesítő Edison nem ismerte fel. Edison egy fényképére írott dedikációban e sorokat írta: „Puskás Tivadar volt az első, aki a telefonközpont eszméjét felvetette”. Fodor István, aki munkatársa volt Edisonnak, megírta a nagy feltaláló véleményét a Puskás-féle találmányról: „Puskásról ezeket mondta nekem Edison: Én a magam részéről kezdetben nem láttam egyebet a telefonban, mint valami újabb távirófélét, melynek révén egyik állomásról a másikra híreket lehet továbbítani. Amerikában eredetileg a telefon csak arra lett volna hivatva, hogy pótolja azokat a távírókészülékeket, melyek a tőzsdei érdekek miatt bizonyos számra redukálódtak. Puskás volt az, aki kifejtette azt a tervet, hogy a telefont a nagy nyilvánosság részére is hozzáférhetővé kell tennünk. Olyan központot tervezett, melybe tetszés szerinti számú előfizető kapcsolható be és melynél a beszélgetéseket a telefonközpont alkalmazottai irányítanák. Az „A” nevű előfizető tehát ne csupán a „B” nevűvel beszélhessen közös vonalon, mint eddig, hanem „A” éppúgy érintkezhessen „B”-vel, mint „C”, „D” stb. előfizetővel. A telefonbeszélgetések irányítása tehát Puskás Tivadar ideája volt. Ez kb. 1877-ben történt”. Puskás megvásárolta Edisontól a telefon európai értékesítési jogát és 1878-ban Franciaországban megszervezte Európa első nagyobb telefonközpontját, 1879. április 26-án Páriszban megindult a telefonforgalom. 1881-ben a párizsi villamossági kiállításon megszervezte a világ első „helyszíni közvetítését”. A párisi operából előadást továbbított a kiállítás egyik helyiségébe, ahol tizenhat felszerelt fülkagylón hallgathatták az érdeklődők az operát. Időközben öccse, Puskás Ferenc, megkezdte a budapesti telefon szervezését. Igen nagy nehézségek árán sikerült csak a központ létesítésére engedélyt szereznie és 1881. május 1-én, 25 előfizetővel, megnyílt a budapesti telefonközpont. Ez volt Európa hatodik telefonközpont j a. A központot a főváros szívében, a Fürdő utca (ma József Attila utca) 10 számú ház harmadik emeletén állították fel. A berendezést két darab, egymással szemben felállított, 100 vezetékre szerelt jelzőtáblás szekrény, továbbá ezek között keresztben álló két darab, egyenként 100/64 vezetékes keresztlemezes váltó és négy darab távbeszélő-készülék alkotta. Az előfizetők száma igen gyorsan emelkedett. 1882-ben 284, 1884-ben 514, 1886-ban 779 volt, Puskás halála után két évvel pedig már 3019-re nőtt. A telefonállomások felszereléséhez előzetes rendőrségi engedély kellett. 1882. február 14-én - a párizsi operai közvetítés mintájára - a Vigadó épületében rendezett estélyen a Nemzeti Színházban előadott „Hunyadi László” operáról adott helyszíni közvetítést. A helyszíni közvetítést csak korlátozott számú hallgató élvezhette. Ahhoz, hogy egyszerre számtalan készüléken lehessen hallani a „telefoni-adást”, fel kellett a hangot erősíteni. A Puskás Tivadar által feltalált „hangmultiplikátor” - a mai erősitő-cső elődje — tette lehetővé a „Telefon Üjság”, telefonhírmondó létrehozását. 1893. február 15-én helyezte üzembe Puskás Telefonhírmondóját, melynek lényege, hogy az előfizetők a központból kiinduló primeráramkörbe oly módon voltak egymás után bekapcsolva, hogy minden egyes telefonelőfizető állomása előtt egy indukciós te159
