Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
75 év magyar találmányai
hónap múlva Zipernovs2ky-Déri-Bláthy közös szabadalma látott napvilágot „Javítások indukciós készülékeken villamos áramok transzformálása céljából.” Az első szabadalommal a magyar elektrotechnikusok a nagyfeszültségű váltakozóáramú energiaelosztásnak gondolatát védték, amelynél a kis fogyasztási feszültségekre való átalakítással párhuzamosan kapcsolt transzformátorok segítségével történik. A második szabadalom a sarknélküli transzformátorra vonatkozott és annak két kivételét, a „magtranszformátort” és a „köpenytranszformátort” tartalmazta. A magtranszformátornál a vastest önmagában zárt gyűrű, amelynek területén a két tekercselés egyenletesen volt elrendezve. A köpenytranszformátornál a belső mag az indukció és indukált vörösréz huzalokból állt, mely vashuzalokkal vagy lemezekkel volt burkolva. A három magyar mérnök transzformátora segítségével nemcsak a nagyfeszültségű áram továbbítása vált lehetővé, hanem e megoldás lett az elktrotechnika továbbfejlesztésének alapja. A Zipernovszky-Déry-Bláthy-féle találmány vetette meg az alapját az ipar és a háztartás gazdaságos és olcsó világítással és hajtóerővel való ellátásának. E találmány az alapja a villamosság nagyvonalú kihasználásának a gazdasági élet minden területén. A három feltaláló ezt követően a villamosság sok területén végzett még úttörő munkát. Új rendszerük, amelyet az 1885. évi május 1-én megnyílt Magyar Országos Kiállításon mutattak be, igen komoly világvisszhangot eredményezett. E kiállítás alapján került sor még ugyanebben az évben Luzernben, Svájcban az első párhuzamosan kapcsolt transzformátorokon alapuló energiaátviteli telep felállítására. Ezt követően Olaszország szinte valamennyi nagyvárosának, Róma, Nápoly, Palermo, Bologna, Velence, Firenze - villamos hálózatát, erőműveit és transzformátortelepeit a Ganz gyár rendezte be. A gyakorlat igazolta a három feltaláló elgondolását, a transzformátorok használhatóságát és alig öt év alatt meghódították az egész világot Szentpétervártól Palermóig és Ausztráliától Dél-Amerikán át mindenütt Ganz-transzformátortelepeket állítottak fel. Nemsokára a híres Edison cég is a Ganz-gyár megrendelői közé lépett, s ezzel elismerte, hogy a magyar feltalálók rendszere tökéletesebb, mint a saját egyenáramú elosztómódszere. Az élet ezt követően is igazolta a magyar tudósok elgondolását, a váltakozóáram fokozatosan kiszorította az egyenáramot, a transzformátor pedig az egyenáramú elosztókat. 1889-ben az 1000., 1899-ben pedig a 10000. transzformátort gyártotta már a Ganz gyár. A ma használatos transzformátorok szerte a világon a három zseniális magyar mérnök elvei szerint készülnek. Bláthy Ottó Titusz jelentős alkotása még a higanyedényes feszültségszabályozó, amely az erőművek generátorainak feszültségét önműködően akként változtatja meg, hogy a fogyasztási feszültség állandó maradt. 1885-ben szerkesztett elektrodinamikus wattmérője az első olyan műszer volt, amellyel váltakozóáramú teljesítményt, a feszültség és az áram közötti bármely fáziseltolás esetén mérni lehetett. 1889-ben megszerkesztette az első váltakozóáramú munka mérésére szolgáló készüléket, amely a napjainkban is használatos indukciós wattórák számláló-szerkezetének alapja. Déri Miksa is számtalan jelentős felfedezéssel gazdagította az elektrotechnikát, re- pulziós elektromotorját pedig a külföldi szakirodalom ma is a legjelentősebbnek ismeri el. 153
