Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Ujítómozgalmunk két évtizede
A mozgalom fejlődése szempontjából jelentős volt a Kormány és a Szakszervezetek Országos Tanácsa közös határozata a munkaversenyről, amely kimondta, hogy az újítómozgalom a munkaverseny szerves része és az újításokat a verseny célkitűzéseiben első helyre kell állítani. E határozat értelmében a kiváló dolgozó címet is azok kaphatták meg, akik újításaikkal elősegítették a gyártmányok és technológiai eljárások fejlesztését. E határozatot a dolgozók nagy örömmel fogadták, de sajnos nem mindenhol tették magukévá és igen kevés azoknak az újítóknak a száma, akik az újításaikért kiváló dolgozó kitüntetést kaptak. 1961- ben a mozgalom területén minőségi javulás mutatkozott. Míg 1960-ban egy bevezetett újításra átlag 15000 forint megtakarítás jutott, addig 1961-ben 20000 forint. Az újítók 247000 újítási javaslatot nyújtottak be, a bevezetett javaslatok népgazdasági eredménye majdnem 2 milliárd forintot tett ki, az újítási díjak összege pedig 124 millió forint volt. 1962- től 1967-ig, a jelenleg hatályos újítási rendelet kiadásáig sok nehézséget kellett leküzdeni annak érdekében, hogy a mozgalom ténylegesen a népgazdasági terveket, a műszaki fejlesztést segítse elő. Az 1961-es országos tanácskozás felhívása alapján az Országos Találmányi Hivatal és a Szakszervezetek Országos Tanácsa az újítómozgalom propagandájának megjavítása érdekében a sajtóval, rádióval, televízióval még közvetlenebb kapcsolatot épített ki. A televízió ipari rovatával közösen megfelelő anyagot gyűjtöttek, amelyek alkalmasak voltak arra, hogy a képernyőn keresztül szemléltetően bemutassák a jelentős újításokat és népszerűsítsék az újítókat. A műsornak nagy sikere volt és ennek alapján a „Csak egy kicsivel jobban” című adás rendszeressé vált. Az újítási bemutatókon kívül a műsor keretében az újítómozgalom elvi és gyakorlati kérdései „kerekasztal beszélgetés” formájában kerültek megvitatásra. Az Üjítók Lapjában az Országos Találmányi Hivatal rendszeresen közzétette, ismertette a nagy vállalatok újítási feladatterveit, amelyekre számtalan megoldás érkezett, de nemcsak belföldről, hanem még külföldről is. Országszerte a minisztériumok, szakszervezetek, pártszervezetek, KISZ-szervezetek és egyéb társadalmi szervek rendezésében rendszeres újítási kiállításokat, tanácskozásokat, ankétokat tartottak. Ezeken a rendezvényeken a dolgozók ezrei mondták el véleményüket, javaslataikat az újítási mozgalomról. Az Országos Találmányi Hivatal nagy gondot fordított az újítási előadók képzésére és az oktatás új formájaként iparjogvédelmi tanfolyamokat rendezett, amelyeken az ipar- jogvédelemmel és az újításokkal kapcsolatos rendeletek és egyéb jogszabályok ismertetésére került sor. A tanfolyamoknak új vonása volt, hogy azokon nemcsak az újítási előadók, hanem a vállalatok műszaki értelmiségi dolgozói, mérnökök, technikusok, továbbá a jogtanácsosok stb. is részt vehettek, tekintettel arra, hogy az újítások, találmányok ügyintézésével rendszeresen foglalkoztak. Az Országos Találmányi Hivatal a szakszervezetekkel közösen rendszeres elemző tevékenységet folytatott, gyűjtötte a tapasztalatokat, a rendelettel kapcsolatos észrevételeket és szükség esetén az illetékes szervekkel közösen megtette a szükséges intézkedéseket a mozgalomban mutatkozó lazaságok felszámolása érdekében. A Szakszervezetek Megyei Tanácsaival közösen szorgalmazták a megyeszékhelyeken az iparjogvédelmi napok, hetek megtartását. Évente átlagban 30 ilyen rendezvény volt, amelyeken összesen kb. 3-4000 dolgozó vett részt. A rendezvényeken az iparjogvédelem minden kérdésével foglalkoztak, ezenkívül elősegítették a helyszínen felmerült vitás kérdések 145
