Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Ujítómozgalmunk két évtizede
Az újítási statisztika egységesítése érdekében a rendelet előírta, hogy az Országos Találmányi Hivatal és a Központi Statisztikai Hivatal új statisztikai adatszolgáltatási rendszert vezessen be, mely alkalmas népgazdasági szinten az újítómozgalom alakulásának figyelemmel kísérésére és elemzésére. A rendelet szerint, minőségrontó javaslatok megvalósítása csak a miniszter engedélyével történhet, olyan esetben, ha a megvalósításból származó előnyök a népgazdaság érdekében ezt indokolják. Ilyen esetben a javaslatot díjazni kellett, ellenben a díj méttékét a minőségromlás arányában le kellett szállítani. Az újítási díj felső határának, a 100000 forintnak túllépését egyedi és indokolt esetekben az Országos Találmányi Hivatal elnökének javaslatára a Minisztertanács elnöke engedélyezhette. A rendelet a minőségjavító újítási javaslatok kidolgozására való fokozott ösztönzés érdekében elrendelte az újítási díj 50%-kal történő felemelését, ha a javaslattal elért nép- gazdasági eredmény mellett a javaslat bevezetésével minőségjavulás is történt. Üj rendelkezés volt az újítások gyors bevezetése érdekében a közreműködői díjazás rendszeresítése. Közreműködői díjban, munkakörre tekintet nélkül kellett részesíteni azokat a dolgozókat, akik átlagon felüli teljesítménnyel járultak hozzá az újítás megvalósításához. A közreműködői díj az újítási díj 15-20%-a lehetett, független volt az újítási díjtól, és a megvalósító szerv vezetője állapította meg, a szakszervezet javaslata alapján. Az újítási díj első részletének kifizetése a rendelet értelmében csak a javaslat megvalósítása után történhetett. A vezető állásúak (vállalatvezető, főmérnök, főkönyvelő), továbbá az irányítószervek szakelőadói és az ezeknél magasabb beosztású dolgozói által benyújtott javaslatok tekintetében a rendelet előírta, hogy csak olyan javaslataik tekinthetők újításnak, amelyek iparági viszonylatban még nem voltak alkalmazva. A rendelet szigorította az ügyviteli ésszerűsítéssel kapcsolatos rendelkezéseket akként, hogy az ügyvitellel kapcsolatos javaslat újításként csak akkor fogadható el és újítási díj csak abban az esetben fizethető, ha a megvalósítás révén mérhető anyag- és bérmegtakarítás mutatkozik. A rendelet az újítómozgalom erkölcsi tisztasága érdekében kimondta, hogy az újítási ügyintézés társadalmi ellenőrzését a szakszervezetek kötelesek ellátni és egyben felhatalmazta őket, hogy ellenőrzésük során az újítási ügyek irataiba betekintsenek. A minisztériumok, a mozgalomnak a területükön való irányításán, ellenőrzésén kívül kötelesek voltak az újítások bevezetésének előfeltételeit a tervben biztosítani és a nagy jelentőségű újítások megvalósításában közreműködni. Ezekkel a minisztériumok műszaki tanácsának rendszeresen kellett foglalkozni. Az 1956-os ellenforradalom, amely célul tűzte ki a kapitalizmus visszaállítását, az újítómozgalmat is meg akarta szüntetni. Az újítómozgalomban megmutatkozott lazaságokat, hiányosságokat felnagyították, tagadták a szocialista munkaverseny és az újítómozgalom létjogosultságát. A szocialista munkaversenyt és az újítómozgalmat azonban még az ellenforradalom sem tudta megszüntetni, bár igen komoly károkat okozott. Az újítási hálózat majdnem teljes egészében felbomlott, a mozgalommal kapcsolatos káros, helytelen nézetek alapján „leépítésre” kerültek a vállalatok újítási ügyintézői, az újítási előadók. Az újítási hálózat megerősítése érdekében szívós, hosszan tartó munkára volt szükség. Már az ellenforradalmat közvetlenül követően, de a következő években is, az állami és társadalmi szervek mindent elkövettek, hogy felszámolják az újítómozgalommal kap133
