Himer Zoltán - Szilvássy Zoltán (szerk.): A magyar iparjogvédelem 75 éve (1970)
Nemzetközi iparjogvédelmi kapcsolataink fejlődése
konferenciák szerepét, amelyek „...az egész joganyag eleven fejlődésének biztosításához jelentékeny mértékben hozzájárulnak”. Az indokolás szerint az unió olyan intézmény, mely célját - az értelemszerű korlátok között - a lehető legjobban képes betölteni. „Magyarországnak az unióhoz való csatlakozása tehát mint az általános kulturális haladás egyik jelentős tényezőjéhez való szorosabb kapcsolódásunk egy újabb mozzanata is üdvözölhető.” A miniszteri indokolás a csatlakozás körüli késedelmet elsődlegesen annak tulajdonítja, hogy védjegyjogi és mintaoltalmi törvényhozásunk csak 1907-ben vált teljesen függetlenné Ausztriától. Részletesen tárgyalja az indokolás az uniós tagsággal járó előnyöket. Az egyenlő elbánás elvével kapcsolatban az oltalom területi hatályának lehetséges kiterjesztésén túl kiemeli a kereskedelmi név és cég védelmét és a tisztességtelen verseny elleni védekezést, mely intézmények nemzetközi rendezés alá vonása a kétoldalú szerződések alapján nehézségekbe ütközött. A szabadalmi bejelentések egyéves elsőbbségi határidejét praktikus oldaláról úgy értékeli, hogy azalatt lehetőség nyílik a találmány iránti érdeklődés felmérésére, adott esetben a külföldi bejelentéssel járó költségek megtakarítására. „A védjegyek nemzetközi lajstromoztathatásának úgy az eljárás gyorsaságában, mint olcsóságában jelentkező előnyei kiváló gyakorlati értékűek”. Az előnyök között említi még - egyebek mellett - azt a szakmai segítséget, amelyet a nemzetközi iroda nyújt a tagállamok hatóságainak. A csatlakozás hátrányai sorában szól az indokolás arról, hogy az uniós elsőbbségi határidő elteltéig a bejelentő ki van téve annak, hogy bejelentését más megelőzi; a nemzetközileg lajstromozott védjegyek a hazaiakkal szemben az oltalmi időt illetően előnyösebb helyzetet élveznek. A csatlakozás ellen felhozható érvek közül azt tartja a leg- nyomósabbnak, hogy az unióból folyó előnyöket a külföldiek gyakrabban veszik igénybe Magyarországon, mint a hazaiak külföldön. Végül megállapítja, hogy az unióhoz való csatlakozás előnyei a hátrányokkal szemben lényeges túlsúlyban vannak. Az uniós szövegeket becikkelyező 1908. évi LII. törvény az egyezmények hazai alkalmazásával kapcsolatban két lényeges előírást tartalmazott. Kimondta, hogy az uniós elsőbbséget a magyarországi bejelentés megtételével egyidejőleg kifejezetten igényelni kell, aminek elmulasztása az elsőbbség kedvezményének elvesztésével járt. Ügy rendelkezett továbbá, hogy az uniós elsőbbséget a belföldi személyek külföldi bejelentéseik alapján Magyarországon nem vehetik igénybe. A törvény végrehajtásával kapcsolatos részletes szabályokat a 111.213/1908. Kér. M. számú rendelet állapította meg. A rendelet szerint az uniós elsőbbséggel bejelentett találmány Magyarországon csak az eredeti bejelentésben meghatározott terjedelemben és igénypontok szerint élvezhetett szabadalmi oltalmat. A rendelet csak a magyar csatlakozást követő időpontra alapozott uniós elsőbbséget ismerte el. A Párizsi Uniós Egyezmény által megkívánt nemzeti hatóság teendőinek ellátására a Szabadalmi Hivatalt jelölte ki. Uniós csatlakozásunkat nem sokkal követően újabb revíziós konferenciát hívtak össze Washingtonba. Az 1911-ben megrendezett konferencián huszonegy tagállam és tizenkilenc olyan állam képviseltette magát, amely nem volt részese az uniónak. A washingtoni konferencia a Párizsi Uniós Egyezményt, a gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodást, valamint az áruk hamis vagy meg104
