Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

II. csoport - Vas-, fém- és gépipar

86

e mesterséget folytatták s Jungfer Gyula legidősb lia is e mesterségre készül. A Jungferek mind derék, becsületes, törekvő iparosok voltak és nem is kisebbítjük őket. ha mégis kiemeljük, hogy e mesterséget senki sem vitte sem közülök. sem senki más Magyar- országban a tökély oly magas fokára, mint Jungfer Gyula. És bármily sok jeles mesterrel találkozunk a régibb időben, azt is bátran állit- hatjuk, hogy a régibb lakatosmestereknek talán távolról sem volt sejtelmük arról, hogy ez iparágat a jelentőség oly fokára lehessen emelni, mint a milyenre azt Jungfer Gyula tényleg emelte.

Jungfer Gyula ma 150 munkással dolgozik, ami. — lia kiemeljük. hogy műhelyében kizárólag kézművesmunka készül — rendkivül nagy szám. Régóta bírja a megrendelők bizalmát, munkával évek óta annyira el van halmozva, hogy műhelyeit évről évre ki kell bővitenie és ma is sokkal több munkást állíthatna be. ha ezeknek helyet tudna szorítani. Uj műhelyének nagy, kiegészitő része most fejeztetett be, a mikor is e telep az eddiginél sokkal tágasabb és nagyszerűbb lesz.

Ha Jungfer Gyulát csak az anyagi haszon utáni vágy vezette volna, ma már sokszoros háziúr lehetne és régen nyugalomba vonulhatott volna. De őt az ambiczió vezeti, hogy a mű- lakatosságot hazánkban a fejlődés és művészet legmagasabb fokára emelje. És e törekvését jelentékeny áldozatok árán is iparkodik megvalósítani. Ez állitást ténvekkkel is igazolhatjuk. Mikor a ferenczvárosi templomot építették, Jungfer egy 3000 frtos kaput ajánlott föl a templomnak, csakhogy az egészben és következetesen stvlszerü legyen. Mikor a várkerti bazár lakatos munkáit kellett készíteni. Jungfer a művasrácsokat oly olcsón ajánlotta, mint más gyárak az öntött vasrácsokat. Mert fő törekvése az volt. hogy a közönség a vert vas-keritések szépségét megismerje, és az illetékes körök e rácsozatokat a modern építkezésben fölkarolják. Hasonlóképen tett Jungfer az apró dísztárgyakkal. Drága terveket készíttetett és ezek után az apró díszműtárgyak kivitelére fordított kiváló gondot. Hogy azonban ezeket divatba hozza, el kellett azokat ajándékozni barátainak, jóakaróinak és oly egyéneknek, akik által e tárgyaknak megrendelőket, vagy jobban mondva divatot remélt biztosíthatni. Eltekintve attól, hogy külföldi tanulmányútjai közben maga is sokat látott és tanult, eltekintve attól, hogy készítményeinek előállítására az ő kitűnő érzéke, választékos Ízlése nagy befolyással