Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
II. csoport - Vas-, fém- és gépipar
72 senkit: beállott tehát egy ügyességéről jó Iliiben álló mechanikushoz, kinél mindennemű vasmunkák készültek ugyan, de ezek ma már a közönséges lakatosságnál is-feltalálhatok. Itt töltött két évet és az 1848. év beálltával tanuló éveitől felszabadultnak nyilváníttatott. A Láner ezredes által Budán felállítandó fegyvertár berendezését, daczára fiatalságának, átvette és a gyárat mintegy 60 munkásra berendezte ; azonban Windischgrátz seregének közeledtével az összes fegyvergyárat készleteivel együtt Szolnokon át Debreczenbe és onnét Nagyváradra vitette. Nagyváradra települt ekkor a pesti fegyvergyár is és ebben 1000 munkás foglalkozott uj fegyverek készítésével; a Budáról áttelepített és Láner alatt álló fegyvergyár pedig — mintegy 100 emberrel — az elkészült fegyverek kipróbálására és átvételére volt hivatva. Itt már felügyelői szereppel birt Havas. Az 1849. év tavaszán Nagyváradon két gyors üteg szerveztetett és ezeknél minden tüzér saját lovával volt ellátva: két tüzérhez egy lovász volt beosztva, ki az ágyuk kezelésénél a tőle jobb és baloldalra eső tüzér lovait átvette : ez igen megtetszett Havasnak, és minden áron ezen ütegek egyikébe kívánta magát besoroztatok Lukács ezredes, várparancsnok azonban a fegyvergyári munkásoknak, mert reájok nagy szükség volt. a katonáskodást megengedni nem akarta, miért is Havas felrándult Debreczenbe, az ott székelő Kossuth Lajoshoz, kinek szándokát bejelentette. Itt Havas Kossuthtól is tagadó választ kapott, de mivel nem tágított, végre Kossuth az említett üteg egyikébe való besoroztatási engedélyt neki megadta, mire Havas magát azonnal be is soroztatta. Két heti gyakorlat után ütegével Dembinszky táborában Tokajba. Vogel és Schlick ellen elindult. Mint tüzér és irányzó tizedes, később, mint tüzérmester részt vett az Eperjes, Kassa, Szeged és Lugos alatt folyt nagy csatározásokban és mint tüzér, természetesen mindenütt a legexponáltabb helyeken volt. Lúgosnál hosszabb ideig tartózkodott, de az akkor már egyesült orosz és osztrák hadsereg táborát innen is kiszorítván, a tábor feloszlott, a harczosok egy része Törökországba menekült, másik része — és ezek között Havas is — elszéledt. A harczok lezajlása után, miután iratokkal nem rendelkezett, egy régi czíéhszokás alapján (Havas atyja czéhmester lévén) legénvnyé avattatott és Váczról molnárlegény-könyvvel világgá indult. Budán hónapokon át mint molnár-legény dolgozott, végre Bécsbe került, hol fegyvergyári társaival találkozott s ezek révén az akkori Schmitt és Meynier-íéle gépgyárban, mely Bécsnek ez időtájt legnagyobb
