Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

II. csoport - Vas-, fém- és gépipar

57

képességét Ausztria ellenében elveszíteni nem akarja, szükségképen át kell alakulnia, hogy eddigi telepein, a vaskőbányászat vidékein faszénnel csak érczet olvaszszon és csak nyersvasat termeljen, a verőkkel (hámorokkal) pedig felhagyván, a nyersvasat másutt finomítsa kőszénnel és hengerművekkel. E végből létrehozta a „Csetnek-pécsi“ vas- finomító társulatot, melynél mint főrészvényes az igazgatást is átvette és lakását is 1845-ben Csetnekről Pécsre áttette. E vállalat azonban — miután belső viszályok miatt Madarász András az igazgatásról lemondott. — sok válságon ment keresztül és e közben Madarász András tevékenységét más felé irányozta. Épített Pécs városában gőzmalmot, mely nagy sikerrel működött, nemsokára azt kenyérsütővel is ellátta, s e téren oly reformot idézett elő, a miért Pécs város közönsége ma is elismeréssel lehet iránta, ha visszagondol arra a kenyérre, a mivel a háztartások akkoron a molnárok egyed- áruságából éltek.

Később egy kisebb gépgyárat épített, részben saját szükségletére. részben gazdasági gépek gyártására, azután a városi lakosság kényelmére egy uszodafürdőt állított, nem említve két szép lakóházát. melyekkel a pécsi országút részbeni kiépítéséhez hozzájárult.

Mielőtt Madarász András Csetnekről átköltözött volna. Csetnek- völgyén alapját vetette meg a masznikói géppapirosgyárnak, melynél főrészvényes volt, s a mely sok évig változó eredménynyel működött, míg most nem régen, az első magyar papíripar-részvény- társulat birtokához csatoltatott.

Később ugyancsak Csetneken birtokába vette és sikeresen fejlesztette. sőt öntődével is berendezte a csetneki vas-olvasztót, mely halála után a Sárkány-család birtokába ment át. mely család a „Concordia“ vasgyárat is már több év előtt megvette.

Utolsó éveiben Madarász András úgy csetneki. mint pécsi gyári birtokait gyermekei között megosztván. Pestre költözött, a hol tevékenység nélkül nem maradhatván, vas- és rézgyártmányainak központi elárusító helyet létesített, mely „Madarász András“ czég alatt fia Madarász Viktor, ismert nevű festőművész birtokában, ma is fennáll.

Madarász András nagy tevékenységet és erélyt fejtett ki és működését a hazai közügyek iránti érdeklődés jellemezte, mely utóbbinak azzal is adta tanúbizonyságát, hogy az akadémia palotája költségeihez ezer forinttal járult hozzá, az orsz. m. iparegyesületbe pedig kétszáz forinttal alapitónak belépett.