Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
II. csoport - Vas-, fém- és gépipar
ßajka Péter a magánéletben rendkívül szerény, kevés beszédű, komoly ember volt. Soha semminemű kitüntetést nem keresett. Több rendbeli czíinei s dicsérő oklevelei egész halmazát, a melyeket évek hosszú során át kiállításokon nyert, asztalfiókjába rejtette el, és azokat soha semmiféle munkáján sem fitogtatta. Polgártársai, a városi képviselő-választáskor, mindig megtisztelték bizalmukkal : de ő csak akkor járt el a képviselőtestületbe, lia fontos szakügyeknek vélt szolgálatot tenni. Leginkább a gazdasági egyesület gyűléseire szeretett elmenni, melynek tiszteletbeli tagja volt; itt kedvencz tárgyairól értekezhetett kitűnő gazdákkal és szakférfiakkal, és ebben nagy élvezetet talált. A kereskedelmi és iparkamarának 1851-ben alelnöke volt, gyűléseire rendesen eljárt. De legjobban érezte magát családi körében, melyet nagyon szeretett. A mennyire nem volt barátja a nyilvános társalgó helyeknek, hol solia meg nem fordult, annyira vendégszerető, szives ember volt házánál. Ünnep és vasárnap délutánokon, midőn minden csendes volt, ő asztala mellett olvasgatta a szakkönyveket és folyton tanult, gyarapította szakismereteit. Munkásait, úgy mint cselédeit, emberbaráti bánásmódban, s jó tanácsokban részesitette úgy ő, mint neje. Soha sem restelte valamely munkásának véleményét meghallgatni, sőt egyszerű földmívelő gazdák tanácsára is szivesen hallgatott s a mennyiben ezek gyakorlatiságuknál fogva helyesek lehettek, megfogadta tanácsukat. A szeszes italok mértékle tien élvezetével visszaélő ember iránt valódi szánalommal viseltetett, és ha ilyen munkásra akadt, igyekezett azt józan, becsületes életre ösztönözni; sőt nejével együtt dijakat tűzött ki az iszákosság elhagyására. A dijak zsebórából vagy ruhaneműekből állottak. És fáradságukat siker koronázta. Egy munkása az 50-es években rendkívül iszákos ember lévén, annyira leszokott e rút szenvedélyéről, hogy később igen jó módú falusi gazda lett belőle, s soha víznél egyebet nem ivott. Nemes szivűségeért áldották is sokan és emlékét tisztelik mindenfelé, amerre az élőt ismerték.
