Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

II. csoport - Vas-, fém- és gépipar

53

lésénél együtt működött Gábor Áron ezredessel, míg vendégszerető háza tele volt enyedi menekültekkel. Ezek miatt később Urbán 340 forint hadi sarczot vetett reá. melyet pártfogói, az erdélyi főurak fizettek ki helyette.

A szabadságharcz lezajlása után lassanként rendezgette gépgyárát. Nehéz volt a munkások beállítása. Az akkori czéhrendszerrel sok kellemetlensége volt. A kis iparosok nem nézték jó szemmel, s a nála dolgozó mesterlegényeknek is szüntelen baja volt a czéhmesterekkel.

Közlekedési eszközeink, vasutak akkor még Erdélyben nem lévén, a mesterlegény csak gyalog vándorolt és jó munkás ritkán vetődött Kolozsvárra, sőt az ott levő is följebb igyekezett : ha pedig egy-egy ide akarta magát száműzni, akkor roppant meg kellett fizetni, mi semmikép nem állott arányban a munka forgalmával.

1852- ben Rajka arra a gondolatra jött, hogy maga fog derék munkásokat kiképezni. Nem anyagi érdekek s haszonlesés vezérelték gondolatát. Hogy tehát tervét megvalósíthassa, vasárnaponként az elmélet terén felolvasásokat tartott házában a gépészet és több rokon tárgyakból tanulóinak, kik nála alkalmazást nyertek, minek folytán fáradtságát évek múlva siker koronázta, mert több kitűnő férfiút képezett, kik közül néhány an külföldön is megfordultak tanulmányaik s látókörük szélesbitése végett.

1853- ban állította be vasöntödéjét, s a kolozsvári terménytárlat műipari osztályában egy 40 fontos öntvényt állított ki. Ez már csak azért is meglepő volt akkor, mivel eddig, ha Erdélyben valakinek gépében öntött eszköze eltört, azt csak Nagy-Bányán tudták újra önteni. Azonban ernyedetlen haladni vágyása gépgyárát oda. vitte, hogy nagyobb-nagyobb öntvényt tudott előállítani. Az akkori hírlapban írták róla, hogy „Rajka már évek óta adja fényes jeleit a benne rejlő képességnek, sokoldalú ügyességének. Vájjon — mondhatnék szinte egyetlen embere irányában — ki nálunk a magasabb gyáripart képviseli, nem lehetne-e bőkezűbb a közönség?“

Munkái mindinkább terjedni kezdettek, s nemsokára már a királyi lyceum nyomdája számára készített egy kézi vassajtót; továbbá

1854-ben K.-Fejérvárra a püspöki templom számára egy toronyórát, a melyet 3 napban egyszer kellett felhúzni, mely négyfelé mutatott, órát. negyedet ütött, s egyébként is sok újítást érvényesített.

A gazdasági egylet által 1854-ben rendezett termény- és gépkiállításon egy saját találmányi! könnyű kerti ekét, kukoricza-morzso-