Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

VII. csoport - Az ipar szellemi munkásai

SI 8

jából szükséges szövetkezést. Ezen bajon segíteni és jobb iparügyi viszonyokat teremteni lett Lengyel Antal egyik életczélja.

Tevékeny részt vett az általános ipartársulat megalakításában és midőn 1874. évi márczius hó 25-én az ipartársulat egyelőre csekély számú taggal megalakult. Lengyel Antal az ipartársulat szám- vevőjeként választatott meg. Ezen minőségében és általában az ipartársulati ügyek intézésében való tevékeny részvétele közben minden felmerült ügyben oly helyes érzéket árult el az iparügy fejlesztésének módozatait illetőleg, hogy 1875. október hó 24-én egyhangúlag ipartársulati elnökké választatott.

Ezen időtől kezdődik tulajdonképeni közhasznú működése az iparügy terén és ezen időtől kezdődik a szolnoki iparügy felvirágzása. a szolnoki ipartársulat mintaszerüségének elismerése. A rendszeres ipariskola létesítésében Lengyel Antal a szó legvalódibb értelmében úttörő volt e hazában, melynek több városában létesítettek ezután hasonló módon ipariskolákat.

Az ipariskolai intézmény megszilárdítása volt az egyik, az pedig, hogy az iparosoknak otthont, az iparosok intézményeinek állandó hajlékot teremtsen, volt a másik czélja Lengyel Antal azon merész tervének, hogy 1200 frt megtakarított tőkével 15000 frt értékű házat építsen az ipartársulat. Csakis ily tulajdonokkal, a milyenekkel Lengyel Antal rendelkezett, lehetett a merész tervet sikerrel megvalósítani. E házépítés képezi Lengyel Antal úttörő alkotásainak egyikét és ezen alkotás az akkori viszonyok között létesítve, méltán magára vonta a legkülönbözőbb körök közfigyelmét, csodálkozását és osztatlan elismerését.

Mint ipartársulati elnöknek Lengyel Antalnak egyik főtörekvése volt Szolnok város összes iparosait a társulat kötelékébe vonni és az iparosok összes és azelőtt egymástól izoláltan álló intézményeit a társulatban és ennek házában összpontosítani, hogy igy az ipari érdekeket egyesült és nagyobb erővel és tekintélyével lehessen a társulat által képviseltetni. És sikerült neki még a csizmadiákat is a társulatba bevonni. De nemcsak az volt a czélja, hogy a csizmadiákat az ipartársulát érdekkörébe és kötelékébe bevonja, hanem az is. hogy őket — kik a szolnoki iparosság legnagyobb kontingensét képezték — az ipartársulat legerősebb oszlopává változtassa. Csakhamar készen volt.tervével.

1876. junius havában, tehát közvetlenül a beolvadás megtör-