Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
IV. csoport - Fonó-, szövő- és bőripar
158 legfőbb vágya volt, hogy vándorlásai közben megismerje a külföldet, de — bár ez abban az időben c-zéhszokás. sőt kényszer volt — e vágya nem teljesülhetett, mert az akkori franczia háború idejében ott fogdosták össze a katonákat, a hol éppen találták s a fiatal Dück szüleinek aggodalmát s abbeli kivánságát, hogy ily mozgalmas időben hazulról ne távozzék, elodázhatlan parancsnak tekintette, melynek engedelmeskedett. A törekvő és ismereteinek gyarapitása után vágyó fiatal emberre nézve ez szigorú korlát volt, melyet még agg napjaiban is sajnálattal emlegetett, de a mit a világban szemlélet utján nem tanulhatott, azt saját szorgalma és kísérletei utján igyekezett kipótolni. A mesterjog elnyerése után nőül vette Nussbächer Márton szász szabómester Johanna nevű leányát s apósa egyik földszinti házacskáját műhelye számára kibérelte. Hogy mily kicsiben és mily szerényen kezdte, az kitűnik következő két túljegyzéséből : .1813-ban. apósom engedelmével, az udvarban timárműhelyt épitettem, mely minden hozzávalóval együtt 1403 frt 50 krba került akkori bécsi értek szerint.“ Továbbá : .1815 november 4-én apósom engedelmével a szinbe két szinező kádat ásattam, melynek költsége 97 frt 18 krt tett akkori bécsi érték szerint.“ Ilyen volt a kezdet. A fiatal mester szorgalmát páratlannak ismerték. Megfeszített munkásságának jellemzésére föl kell emliteni, hogy a fárasztó napi munka után a mész által megtámadott kezeit egy ágya mellett levő és cseriével telt bödönben volt kénytelen gyógyításképpen áztatni s végre is orvosi tilalomra volt szükség, hogy munkás buzgalmában korlátoltassék. Ily szorgalom mellett a siker nem maradhatott el s már 1827-ben Dücknek régi helyiségei elégtelenek lettek s megvette atyjától a Tömös partján fekvő s majorsággal egybekötött timárságot. Itt a timárság fokról fokra fejlődött s ebből keletkezett a hires bőrgyár, melynek ma unokája, az iparügyek terén való közhasznú tevékenysége által széles körökben előnyösen ismert Dück József a tulajdonosa. Dück György külömben még életében megérte, hogy gyára Erdély leghíresebb bőrgyára lett. Dück György kárpótolni akarván magát azért, hogy annak idején nem vándorolhatott s a világot nem láthatta, minden a nyugati országok felől hozzá érkezett szolid segédet szivesen fogadott fel s minden ujitást készséggel karolt föl műhelyében. Két fia közül — nagy sajnálatára — egyik sem akarta iparát folytatni, de úgy
