Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)
IV. csoport - Fonó-, szövő- és bőripar
150 1824-ben kezdte el mesterségét önállóan gyakorolni, de biz az nagyon szegényes kezdet volt ! Mindössze 300 váltó forinttal rendelkezett. Szorgalmas, takarékos ember volt és napról-napra gyarapodott. Megnősült és nejével csekély hozományt nyervén, kölcsön vett pénzt, hogy műhelyét nagyobbitsa. ami 1836-ban történt meg. Ez időtől kezdve szépen gyarapodott és csakhamar tekintélyes vagyonra tett szert. Szerencséjének megalapításához nagyban közreműködött azon körülmény, hogy az 1838-ki pesti árviz alkalmával a károsult kereskedők nagymennyiségű vásznat erőszakoltak rá a szó szoros értelmében. 0 az olcsón vett árut értékesítette és az üzlet lebonyolítása után már mint gazdag ember volt ismeretes. Mint ilyen részt vett a szeged-csongrádi takarékpénztár megalapításában. Az ötvenes években a Ferenez József-rendet kapta. Már ekkor foglalkozott a műhely gyárszerű berendezésének eszméjével, amit nemsokára meg is valósított. Majd a 60-as években gőzerőre rendezte be. ekkor már nagyhírű gyárát. Már ekkor tekintélyes földbirtokai is voltak. Fia Ferenez eleinte társa volt. de különféle családi okok miatt elhagyta az uj gyárat és az atyjától kapott 95 ezer forinttal Bécsben rendezett be egy nagy gyárat és akkor megkezdte atyjával a versenyt, amelyben harmadikul az öregnek Székesfehérvárott letelepedett és időközben szintén meggazdagodott testvérét találjuk. Felmayer Antal örvendve látta ez általa felkarolt iparág fejlődését s el volt tökélve. hogy gyárát csak haláláig tartja működésben. És a halál hirtelen érte el egyik tanyáján. Halála óta a gyár szünetel. Éles ész. takarékosság és a körülmények kellő kihasználása voltak jellemző tulajdonságai, melyeknek munkája eredményét, vagyonát és tekintélyét köszönheti. A közügyekben nem sok befolyással birt. mert ezt nem is kereste ; a társadalmi életben azonban sokat adtak minden szavára, tanácsai, kívánalmai sokszor a közjó érdekében érvényesültek. Bár halála 1873-ban váratlanul és gyorsan következett be, Felmayer Antal nyugodtan hajthatta le fejét, mert tudhatta, hogy úttörői munkája nem lesz meddő s nyomdokaiba mások lépnek, folytatni az általa megkezdett irányt. És ha ma a kékfestő-ipar széles körében széttekintünk, örömmel láthatjuk ez iparágnak fölvirágzását és fejlődését, a miben méltánylandó érdeme van a legelső úttörőknek.
