Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

III. csoport - Fa-, butor- és építési ipar

139

azonban sikertelen volt. mert az akkori országos építészeti igazgatóságnál alkalmazást nem nyerhetett. Es ez talán igy volt jól elvégezve. Mert Ybl az iroda szellemetölő légkörében sohasem fejlődött volna azzá, a mi ma : a hazai épitő-mfíipar főtámaszává.

Ybl hivatalt nem kapván, vasakarattal látott hozzá a gyakorlati élet nehézségeinek leküzdéséhez. 1832-ben Pollák Mihály, azon időben Pest legjobb hirü építőmesteréhez állt be kőműves-inasnak. Szép jelleméhez illő hálával emlékezik meg még ma is első mesteréről, kitől, mint maga is mondja, egész működésére kiható Ízlést tanult, kinél a tiszta klasszikái alakok helyes alkalmazását sajátította el. 1835-ben Koch Henrik cs. kir. bécsi épitész meghívására Prágába ment, hol ennek utasításai szerint építette négy év alatt Kinszky herczeg palotáját. Az ő magasra törő szelleme azonban még további tökéletesedést kívánt; 1839 és 40-ben tehát Münchenben és Olaszországban tett művészi tanulmányokat, végre tisztult Ízléssel és biztossá vált művészi érzékkel 1841-ben visszajött Pestre. Ez időtől fogva folytonosan a mienk volt.

Nehány év múlva még specziális tanulmányok szerzése végett Olaszországba utazott s 1840-ban Eóthra költözött, hol a hazai modern építészet páratlan gyöngyét, a fóthi templomot alkotta. Fóthról 1851-ben jött Pestre s azóta ernvedetlen munkálkodással alkot, emeli fővárosunkat s az ország különböző részeiben is nem egy kiváló alkotással örökítette meg nevét.

Pályatársai elnevezték a tett emberének. Gondolatainak, fenn- költ eszméinek kifejezői : alkotásai. Szóban fukar, mint rendesen azok, kik sokat tesznek. Mindamellett mint fővárosi képviselő a közmunka- tanácsban, de különösen szaktársai körében, a magyar mérnök- és épitészegylet műipari osztályában, melynek ő az elnöke, nem fukarkodik jó tanácsával és véleményével a fontosabb ügyek elintézését megkönnyiteni.

A műipar s a közügyek terén szerzett érdemeinek elismeréséül ő felsége a király őt lovagi rangra emelte és 1885-ben a főrendiház tagjává nevezte ki. És e magas kitüntetésre Ybl minden tekintetben méltó, mert egész életében alkotott, munkálkodott. Ez volt az ő eleme. Hirt és dicsőséget szerzett a magyar műiparnak s e hir és dicsőség most az Ő homlokát övezi.

Az iparosra pedig a buzdítás legnemesebb példája lehet az, ha látja, hogy Ybl, ki az egyszerű kőmüves-inasságon kezdte, ma