Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői: élet- és jellemrajzok (Budapest, 1887)

III. csoport - Fa-, butor- és építési ipar

GREGERSEN GUILBEAND. ács, épület-asztalos és faipari vállalkozó.

A vasutak korszakával hazánkban a faiparra is uj korszak kezdődött, a mint hogy a vállalkozási szellem, a fejlődés és a czivi- lizáczió is uj lendületnek indult a vasutak kiépitésével. A közlekedési eszközök fejlődésével élénkebb lett a forgalom, uj érintkezési pontok keletkeztek s uj szükségletek merültek fel. Ezekkel együtt fejlődött az építési ipar s ezzel természetesen a faipar is s ennek főleg az az ága. mely az építészettel van kapcsolatban. Ez iparnak hazánkban való nagymérvű fölkarolására is akadtak érdemes vállalkozók s ez úttörők között méltán sorolható föl Gregersen Guilbrand, a ki mint egyszerű ács és művezető kezdte meg működését hazánkban s kitartása, munkássága, szorgalma és jóravaló törekvése által az ország legelső és legnevezetesebb iparosai közé emelkedett. Származásra nézve idegen. Norvégiában született, a modumi kerület Strand nevű helységében. 1824-ben. Atyja szerény földműves volt, ki fiát az ácsmesterségre taníttatta. Az ácsmesterség gyakorlati megtanulása után Gregersen Kopenhágába ment, hol három évi szorgalmas tanulás után szakmabeli ismereteit az elméleti téren is gyarapította. Elméleti és gyakorlati tevékenysége után 1847-ben Gregersen Magyarországba ■

A magyar ipar úttörői.