Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

IV. Berlinben

82

láttam, hogy az egyik Geheimrat meghúzza a kabátja szár- nyát. De ö nem hagyta magát zavartatni.

— Igen — folytatta élénken —, készülékeket fogunk felállítani a nagyobb városok közt, aztán ki fogjuk terjeszteni a gyorstáviratozást a kisebbekre is . . . A többiek hirtelen élénk beszélgetésbe kezdtek s elfordították a miniszter figyflmét valami más dologra. Nekem azonban már elég volt amit mondott. Sa jnos, az örömöm nem sokáig tartott. Geheimrat Bernhard odajött hozzám s részvevő hangon így szólt:

— Kérem, Pollák úr, ne tápláljon nagy reményeket abból, amit Ő Excellenciája mondott, az Unterstaatssekre- tur úr másként vélekedik.

Pár nap múlva megejtettük a tervbevett indukciókísérletet. Az elrendezés most a múltkorinak megfordí- tottja volt. Nekem kellett Berlinből Königsbergbe telegra- fálni, az összes szomszédos vonalakon pedig Berlinben hallgatták meg a hatást.

A kísérlet teljes sikerrel járt — a Reichspostamt céljaira nézve. A legközelebbi vonalakon erősebben, a távo- labbiakon gyengébben volt hallható a gyorstávíró áramainak sajátságos zöreje, de beszélgetni azért jól lehetett s van rá elég eset, hogy ennél sokkal erősebb zavar teszi lehetetlenné a telefonálást.

Hiába utaltam rá, hogy utóvégre is ez nem a gyorstávíró, hanem a telefon hibája és bármely más távírókészülék még jobban zavarná a telefonálást, ha a gyorstávíró helyére iktatnék be. Ezt minden további nélkül belátták, de fő és amire okvetlen szükség volt: a gyorstávíró bűne az indukcióval kapcsolatosan meg lett állapítva. Kellemesen csalódtam, mikor erre az Unterstaatssekretär is egy árnyalattal barátságosabban kezdett viselkedni.

A Reickspostamtnál immár hónapok óta tartó kísér-