Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

IV. Berlinben

78 Hamarosan a távíróhivatalba mentem és kértem, adják ide a vonalakat, hogy lássam, egyáltalában használható álla­potban vannak-e. Érdekes, hogy azt a választ kaptam, hogy a vonalat majd kilenc órakor, ha itt lesz az Unter Staats­sekretär, bocsátják rendelkezésemre. Mikor azonban ez el­len energikusan felszólaltam, és azt kérdeztem, kellemes lesz-e nekik, ha az Unterstaatssekretär ide fárad ebben a rossz döben és csak itt fogja hallani, hogy a vonal hasz­nálhatatlan, mégis csak rákapcsoltak Königsbergre. Egy pillantás a készülékbe és láttam, hogy minden rendben van. Nem szóltam semmit, az Unterstaatssekretär úgyis rögtön jött. Most először látta a készüléket, de oly ismerős volt neki, mintha alaposan tanulmányozta volna. Sajnálatomat fejeztem ki, hogy ilyen rossz idő van, mi­kor látogatásával megtisztel, de ő nyiltan megmondta, hogy azért választotta épen a mai napot, mert látni akarja, ho­gyan működik a készülék, ha az időjárás felette kedve­zőtlen. Mikor aztán látta a Königsbergből beérkező kifogás­talan és szép írást, csak nem tudott egy elismerő szót meg­tagadni. — Ez valóban szép, de lássuk most, hogy a. készülék teljesen mentes-e az indukciós zavaroktól? A vonalon beálló áramveszteség folytán a telegrafálc áram természetesen a vonal elején legerősebb, azaz ott, ahoi a jeladó van felállítva. A vonal végén pedig, ahová a táv­irat megérkezik, leggyengébb. Ennélfogva a zavaró hatás, mit a körülötte fekvő többi vonalakra kifejt, a jeladónál lesz legerősebb. Amint később értesültem, el volt rendelve, hogy mikor az én távirataim érkeznek, az összes, az én vo­nalam közelében lévő, mintegy 40 más vonalon mindenféle rendszerű jeladókészülékek működjenek Berlinből kifelé, azaz a legerősebben befolyásolják az én jelvevőmet. Tő-

Next

/
Thumbnails
Contents