Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
I. Hogyan jött létre a gyorstávíró?Alvinczi Péter
8 A könyv mindössze négy-ötféle új találmányt tárgyalt, mégpedig olyanokat, amelyek még egészen kezdetleges állapotban, vagy csak tervben voltak meg. Például a repülőgép, az automobil, a távolbalátás, stb. Ezek közül különösen a távolbalátás kérdése ragadta meg figyelmemet, mert előzőleg sokat foglalkoztam optikával. A könyvben el volt mondva, mik azok a részek, amelyek még hiányoznak ahoz, hogy távolbalátókészüléket lehessen készíteni és mik vannak már most is meg. Ma már mindenki tudja, hogy a távolbalátás megvalósításához először a továbbítandó képet apró jontocskákra kell felbontani. A pontocskákat elektromos áram alakjában át kell tenni a másik állomásra. Ott ezeket az áram- lökéseket vissza kell fordítani fénypontocskákra és ugyanolyan sorrendben, mint amilyen sorrendben az eredeti képen elrendezve voltak, vetíteni, vagy a szembe sugárcz- tatni kell őket, még pedig olyan módon, hogy az egész kép — amely négyszögmilliméterenként legalább tíz pontra kell, hogy felbontva legyen, ha nem akarunk túlságosan durva benyomást kapni, — legalább tizenhatszor ismétlődjék másodpercenként, úgy amint ez a moziban történik, mert különben a mozgások csak nagyon tökéletlenül jelennek meg. Akkor még az erre alkalmas alkatrészekből nagyon kevés volt meg. A kép felbontására többféle tervet gondoltak ki, de egyik sem volt tökéletes. A fénypontoknak elektromos áramlökésekre való átalakítását a könyv szerint szeléncellákkal1 lehetne megcsinálni. Azután szükség lenne va1 Szeléncella: a szelén kristályos alakjában jobban vezeti az elketromosságot, ha meg van világítva, mint sötétben. Ha egymástól szigetelt sárgalézlemezeket úgy vonunk be ilyen szelénnel, hogy az áram ezen keresztül juthat csak a másik sarkhoz, fényérzékeny cellát kapunk.
