Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

IV. Berlinben

65 met császárnak az új találmányról, a várható eredményről és a nagy átalakulásról, mit ez a készülék a távíróforgalom terén maga után fog vonni. Erről mi nem tudtunk semmit. Pár hét múlva azonban értesítés jött Slabytói, a charlottenburgi műegyetem hírne­ves tanárától, kinek a drótnélküli távírás kifejlesztésében is nagy érdemei vannak, hogy a német császár látni kívánja a gyorstávírót. Arra kért, menjek ki Berlinbe, állítsam fel a készülékeket az ő laboratóriumában a műegyetemen, mert a császár ott kívánja azokat megtekinteni. Ez a bír persze mindenképpen föfontosságúnak lát-, szott. V. igazgató, az ö megszokott határozott modorában kijelentette, hogy bárom nap alatt Berlinben kell lennem. — Sajnálom, legalább nyolc nap kell az előkészüle­tekre. — Mit? —rivait rám V. úr, ki felette ideges volt —, talán azt hiszi, hogy a császár majd vár önre? —■ Én azt hiszem — feleltem kissé humorosan —, hogy a német császár nem kizárólag gyorstávírómegtekintéssel foglalkozik s fontosabb, hogy jól felkészülve legyek ott, mintsem pár nappal hamarább. Nyolc nap múlva Berlinben voltam. Felállítottam a ké­szülékeket Slaby laboratóriumában s ezek ott is teljes va­rázzsal hatottak. Elmondtam neki azonban azt is, bogy a Reichspostamtnak már régebben megígértük, hogy mihelyt készen leszek, bemutatják náluk az új gyorstávírót és váj­jon nem veszik-e majd rossz néven, ha a császár itt nézi azt meg? — Oh! — felelte a professzor —, ez nem tesz semmit. Itt az történik, amit a császár akar és nekünk alkalmaz­kodni kell ahhoz, ha ő itt kívánja a megtekintést. — De talán jó lenne, ha elmennék a Reiehspostamthoz és elmondanám a tényállást? 5

Next

/
Thumbnails
Contents