Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

III. Budapesten

61

idegen nyelveken gépeljen. De azért bátran nekifogott é* meg is birkózott a szokatlan munkával.

Én Budapesten a jelvevőkészülék mellett természetesen nem csinálhattam semmit, míg a perforáló munkájával el nem készült, tehát arra fordítottam az időt, hogy megnézzem mégegyszer, rendben van-e a vonal. Telefonáltam Staub úrnak, hogy tegyen a jeladóra összeragasztott szalagot, amint gyakorlatban tenni szoktuk, ha a gép működését hosszasabban megfigyelni akarjuk .

Alig pillantottam rá a készülékre, láttam, hogy a vízszintes összetevők nem érkeznek meg. Budapesten minden rendben volt, a hiba csak Pozsonyban lehetett, még pedig valószínűleg hiányzott a földvezeték. Figyelmeztetésemre Staub úr azonnal megállapította, hogy tényleg a föld vezeték le van kapcsolva a jeladóról. Visszakapcsolta s a készülék ismét rendben működött. Szerencsére a készülék természetéből folyik, hogy akár a vezetékben, akár a telepekben, akár a készülékek valamelyikében mutatkozik valami rendellenesség, a hibaforrás azonnal megállapítható s így, ha lehetséges mindjárt meg is szüntethető. A jelenlevők ezt nem tudták, s annál inkább meglepte őket a gyors rendbehozatal.

Mintegy húsz perc múltán az egyik távírótiszt kipirult arccal sietett be hozzánk a húsz távirattal, mit a Hughes- géppel már leadtak. Én még persze hozzá se kezdhettem, mert az emberem az idegen nyelvanyag miatt nem tudott lépést tartani a gyakorlott távírótiszttel, ki a szöveg értelmével úgyszólván nem törődik, hanem gépiesen játsza le a betűket. De magam is meg voltam lepve, mikor alig fél perc múltán jelentették, hogy a perforált szalag is készen van s leadható.

Midőn a nézők látták, hogy ugyanaz a mennyiségű távirat, melyen legügyesebb távírászok húsz percig léleksza