Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

III. Budapesten

58

könnyen megy, most már az a társaság is rosszul állt és nem volt pénze.

Nem maradt más hátra, mint megint a bankokhoz fordulni. Pintér úrral bementem az egyik igazgatóhoz, V. úrhoz, ki a gyorstávírórészvénytársaság igazgatóságának is tagja volt.

Még aránylag fiatal, intelligens arcú, energikus és okos ember volt. A velevaló tárgyalás nem tartozott ugyan a legkellemesebb szórakozások közé, de annál többet ért, hogy már az első szónál tudta, mit akar az ember, a másodiknál pedig már megmondta, mit akar ő. Amibe belefogott, lankadatlan energiával keresztül vitte, s céljaira minden lehetőt megmozgatott. A bankban az volt a híre, hogy olyan okos mint kettő, annyira ideges mint négy, és tíz másik helyett csinál lármát. Ez azonban engem nem érintett közelebbről, mert a gyorstávíró üggyel szemben, mindig megértőnek és résztvevőnek mutatkozott.

Pintér úr előadta a tényállást. V. igazgató kissé kelletlen arcot vágott, s azt kérdezte, hogy medig tart hát míg ez a munka bizonyosan be lesz fejezve?

— Hat hónap múlva készen lesz — vélte Pintér űr.

— ön is határozttan állítja ezt? Fordult hozzám kissé rosszmájüan. V. igazgató.

— .Én csak azt ígérhetem, hogy mindent el fogok követni, hogy mielőbb készen legyünk.

— Tehát nem garantálja a hat hónapot? S élesen rám nézett.

— Nem! '

— Nos, rendben van, megkapja a kívánt összeget.

Bizony még jó ideig tartott, míg mindennel elkészültünk. Közben külföldi barátaink többfelé dolgoztak a gyorstávíró érdekében. A német Beichpostamt is érdeklődött a gyorstávíró jelenlegi állásáról. Természetesen azt fe-