Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

III. Budapesten

összes függélyes és vízszintes komponensek áttételére szolgáló lukcsoportozatokat úgy kellett összeegyeztetni egymással, hogy a perforáló vágólemezével lehetőleg kevés számú luk segítségével mindenféle változatot rá lehessen vinni a papírszalagra. És pedig egy nyomással úgy, hogy a függélyesek a papírszalag jobb oldalára, a vízszintes komponensek áttételére szolgáló lukak pedig a bal oldalára kerüljenek, hogy a papírszalag felett alkalmazott fém áramkeféken keresztül az áramforrás, a jeladó készülék forgó korongján át, valahányszor luk kerül a fémkefék alá, megfelelő, az illető komponenshez méretezett áram lökést küldhessen a vonalon keresztül a két telefonba, melyek a tükröt mozgatták.

Sikerült ezt is 36 luk kombinálásával megszerkeszteni. De mindez, eddig csak egy kis kézikészülékkel történt és meg kellett találni a módját, hogyan lehet írógépszerű, mindenütt alkalmazható és semmi előképzettséget sem igénylő perforálógéppel végezni ezt a munkát.

Tervünk szerint ugyanis a nagyobb felek, bankok, szerkesztőségek, kereskedőházak stb. távirati anyagukat otthon perforálnák és elküldésre készen juttatnák el a távíróhivatalba, honnét minden további kézimunka nélkül a rendeltetési állomáson a felekhez lenne kézbesíthető.

Ez a készülék tehát sok megfontolást igényelt. Mert, ha nem működik oly biztonsággal, mint az írógép és, ha nem tud rajta mindenki dolgozni, aki az írógépet ismeri, akkor a rendszér elterjedése a távíró hivatalokra és az ottani munkaerőkre lenne korlátozva.

Az új gyorstávíró híre már mindenfelé kiszivárgott, így nem térhettünk ki az elöl, hogy május havában ugyancsak a Mérnök és Építészegylet helyiségeiben bemutassuk. Annál inkább sürgettek bennünket a társak, mert egyrészt az előző 1900 évben megtartott párisi világkiállításon a Morse-jelű távírónkat mi is kiállítottuk az Egyesült Villamossági r. t. kiállítása keretében.