Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

II. Chicagóban

44

sen a víz annyira-mennyire egységes, illetve összefüggő függöny alakjában zuhanjon alá, a látvány még mindig elbűvölő volt, de korántsem olyan pazar, mint azelőtt lehetett.

A zuhatag állandó dübörgése, a felemelkedő, szétpor- lott vízködök még fokozzák a vízfüggöny hatását, mely mögött lent a zuhatag fenekén el lehet sétálni. Erre azonban vezetőnk minden biztatása ellenére sem vállalkoztunk a közel tízfokos hidegben, ámbár élénken ecsetelte, hogy érdemes lenne, mert gumiköppeny és csizma ellenére is úgy átjárja lent a nedvesség az embert, mint a legnagyobb viharban sem. Megelégedtünk azzal, hogy átsétáltunk a határon Kanadába és, hogy felírtuk nevünket a vízesés melletti faházikó egyik deszkájára, ahol sokezer látogató neve mellett még találtunk egy csöpp helyet a mienk számára is.

Mikor New Yorkban Aürágot kerestem a szállodában, a portás csóválta a fejét: Mr. Virág nem lakik itt.

— Dehogy nem, már három hét óta itt lakik. A portás bemegy az irodába, utána nézi a beírásokat, majd kihívja az egyik irodatisztet. Mindhiába, Mr. Virág nem lakik itt. Akkor kaptam észbe, persze, persze, tessék csak Mr. Vájreget keresni. *

— Igen, Mr. Vájreg, az itt lakik: Nr. 253.

Hazafelé a legújabb és akkor a világon legnagyobb,

16,000 tonnás, „Oceanic” nevű angol gőzösön mentünk Liverpool felé. Az időjárás mindvégig kedvezőtlen volt. A köd egyre sűrűbb lett, úgy hogy a hajó két napot késett. Anglia közelében már csak úgy tudtunk előre haladni, hogy folyton mérték a tenger fenekét, mert se napot, se csillagot napok óta nem láttunk. A hajó minden negyed órában megállt és a sziréna folyton búgott.

Oueenstownban lett volna az első állomás, de soha-