Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

II. Chicagóban

29

milyen arcot vág a hamburgi úr ehhez az árhoz, s aztán ha szükséges, majd inkább módosítjuk a kívánságainkat, mielőtt a bankhoz beterjeszti, és hekérettük H. urat. Szim- pátikus vonáséi, magas, erős germán jelent meg. Kissé bőbeszédű volt, de egyébként kedvező benyomást keltett.

Mikor meghallotta mit kérünk, néhányszor köhécseb és némi húzódozás után kibökkentette, hogyha vájjon több bet tud elérni az amerikai szabadalmakért a banktól, mint amennyit mi kívánunk, megkapja-e a többlet egyhamar dát?

Hogyne! Persze! Kész örömmel! Hangzott el kórusban a válasz, mire aztán a többi részletekre nézve is gyorsan megegyeztünk s azt határoztuk, hogy mihelyt a bank az ügyet rendben találja, s értesít bennünket, hogy az útiköltséget átutalták, azonnal indulunk Amerikába.

Három bét múlva megjött a távirati értesítés:

„Az amerikaiak hajlandók fizetni: készpénzben más fél millió és részvényekben egy millió dollárt. Az utikölt ség már nála van, induljunk azonnal Hamburgba, ö is elkísér bennünket Amerikába.”

Az üzletek menetével mindnyájan meg voltunk elé gedve. A lehető leggyorsabban megtettük előkészületein két, de elindulásunk előtt, még egy kötelességünknek ele get tettünk.

Ugyanis bementünk a kereskedelemügyi miniszté riumba — akkor Hegedűs Sándor volt a miniszter —, hogy megköszönjük az eddigi támogatást. Négyen voltunk a kiil döttségben, Sz. nyugalmazott miniszteri tanácsos, a gyá.* akkori elnöke, Pintér űr, a műszaki igazgatója, Virág és én.

A miniszter komoly, hivatalos arccal és testtartással fogadott bennünket. Gondterhelt vonásairól már messziről lerítt az aggodalom, hogy a gyorstávírót akarjuk neki el adni.

A küldöttség vezetője, Sz. úr belefogott egy szép szó