Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

I. Hogyan jött létre a gyorstávíró?Alvinczi Péter

19

luk, a még hiányzó részeket megszerkesztettük és készítet* tünk egy művonalat is a gyorstávíró kipróbálására.

Munka közben kitűnt, bogy minő nagy nehézségekkel kell majd megküzdeni, még pedig olyanokkal, aminök a telautográfnál nem jelentkeztek, annak ellenére, bogy a gyorstávíró ennél sokkal egyszerűbb volt.

Amíg ugyanis a telautográfnál az egymást követő áramlökések közt csak csekély erősségbeli különbözet volt, mert a fénypont erőssége fokozatosan változott, a telefon membránja igen szépen követte az áramingadozásokat. Most azonban min den áramlőkés teljes erősséggel jutott a vonalba, s ez minden lökés után felvett, illetve kapacitásánál1 fogva visszatartott egy bizonyos mennyiségű áramot, mit aztán minden újabb áramadás előtt el kellett távolítani, nehogy zavarja a következő je let. Más szóval a vonalnak minden jel után ki kellett ürülnie. Emellett a teljes feszültségű áram a membránra erős ütést mért, helyéből gyorsan kilódította és túllökte azon a színvonalon, ahová az áram erősségének megfelelően be kellett volna állania.

Ennek az lett a következménye, hogy a membrán nemcsak kitért helyéből s amint kívánatos volt visszatért előbbi állásába, hanem azon túllengett, hullámzásba jött, úgy mint a rugóra felakasztott kő, ha hirtelen eleresztjük, mikor a rugó feszült. Ez is felugrik, visszasülyed, ide-oda leng, míg az ellenállások a benne levő elevenerőt felemésztik.

így a membrán is, — hirtelen lökésre — függetlenül az áram tartamától, tovább rezeg egy ideig, s ha a következő jel megérkezik, mielőtt a rezgés teljesen elül, akkor az új áramlökésekből származó jel összebonyolódik a hullámzással s érthető jel helyett, felismerhetetlen görbét kapunk.

A első kísérletnél jelen volt egy bécsi mérnök is, ki azonnal kijelentette, hogy ezek az „utórezgések'’ nem tün1 Kapacitás: a testeknek az a tulajdonsága, hogy egy bizonyos mennyiségű elektromosságot elraktároznak, (mint pl. a szivacs vizet.)

2