Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)
VII. Londonban
105 egy darab fényérzékeny papírt, meggyűjtotta a lámpát, odatartotta hozzá a fényérzékeny papírt és így szólt: — Mr. Pollák, hiszen ez nem lesz fekete! Újra kellett kezdenem az elméleti részt, még pedig onnét, hogy a fény a fényérzékeny rétegnek csak a molekuláris szerkezetét lazítja meg anélkül, hogy ez láthatóvá válnék. Az előhívó okozza csak, hogy az ezüst a megvilágított helyeken és a megvilágítás mértéke szerint, fekete por alakjában kiválik és így láthatóvá teszi a képet, amiről mindjárt meg is győztem azáltal, hogy a kezében lévő megvilágított papírt bemártottam az előhívó folyadékba, és persze azonnal teljesen fekete lett. Mos már ő nevetett jobban azon, hogy kísérletéhez fényes nappal még a lámpát is meggyújtotta és ahhoz tartotta hozzá a papírt. Ha az optika és a fotográfia ismeretlenek is voltak előtte és még jó ideig bizonyos idegenkedéssel nézett az ördöngös masinára, annál jobban megértette és kollégáival együtt megcsodálta az elektromos perforátorunkat. Akkoriban a Wheatstone-féle automatikus távíró volt náluk üzemben, mely szintén perforált szalaggal dolgozott és Morse-jelekkel mintegy 6000 szót továbbított óránként. A perforálást legnagyobbrészt kis kézi géppel végezték, ami meglehetősen nehéz munkát és sok időt igényelt. De volt nekik légnyomással működő billentyűs perforátoruk is, a Creed-féle. Ez bonyolult szerkezetű, terjedelmes gép volt, mihez, a működtetésre szolgáló sűrített levegőt csöveken kellett odavezetni, tehát helyhez volt kötve és mivel sokszor felmondta a szolgálatot, állandó szakértői ellenőrzést követelt. Annál inkább méltányolták a mi elektromos perforá- torunkat. Ennek sem terjedelme, sem kezelése nem különbözött az írógépétől. Mindössze egy konnektorral kellett u
