Pollák Antal: 40.000 szó óránként (Budapest, 1934)

I. Hogyan jött létre a gyorstávíró?Alvinczi Péter

11

percenként mégis rendkívül nagyszámú rezgést lehet gyakorlatilag értékesíteni.

Ez a tükröcske volt hivatva a ráeső és visszavert fénysugarat, nagyon kis mértékben, csak annyira elmozdítani, hogy a megint ponttá egyesített fénynyaláb egy ernyőn levő nyíláson többé-kevésbbé átléphessen és ezen a módon, újólagos egyesítés után, világosabb vagy sötétebb fénypontot alkosson. Az átjutott és megint szerteszóródó fénynyaláb, lencsével összegyűjtve, adná tehát a beérkező elektromos áram erősségével arányos fénypontot, amely megfelelne az átteendő kép illető pontjának. Végül forgó tükör végezné a pontoknak egymás mellé való elrendezését. Ezzel aztán készen lenne a távolbalátó, persze csak papíron.

Egy kis számítás hamar megmutatta, hogy ha csak aránylag kis képet akarnék is áttenni, a továbbítandó áramlökések óriási számánál fogva legalább negyven vezetéket és tükrös telefont kellene összeműködtetni, hogy mintegy nyolc centiméter hosszú és hat centiméter széles képet láthatóvá tenni lehessen. Ez mindenféle gyakorlati kivitelt lehetetlenné tett.

Némi megfontolás után azonban úgy találtam, hogy igyekezetem nem veszett egészen kárba, mert a sorozatos szeléncella és tükrös telefon elrendezés más célra gyakorlatilag felhasználható.

Ha ugyanis 40 vonal és 40 telefon helyett csak egyet veszek és az áttett képet nem látni akarom, hanem a megérkező fénypontocskákat fényérzékeny papírra vetítem, másszóval látás helyett fotográfiailag rögzítem, megkapom a másik állomáson levő kép vagy tárgy fényképét.

Tehát van egy távírókészülékem, amellyel képeket, kézírásokat stb. elég gyorsan áttehetek a másik állomásra. Ezt a készüléket — a telautográfot — műszakilag kidől-