Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
58 Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből molni, ha az időszaki kiadvány EGT-heli adatbázisnak minősül. d) Az adatbázis védelmi ideje nem járt-e még le? A felhasznált művek, teljesítmények védelmi idejének kérdésével a 10., azaz a rendszer archívum jellegére utaló kérdésre adott válasz foglalkozik [lásd H) pont]. Ez alapján az eljáró tanács véleménye szerint az időszaki kiadványok a következők szerint minősülhetnek kapcsolódó jog által védett adatbázisoknak. Az egyes újság- és folyóiratszámokban található tartalmi elemek (cikkek, tanulmányok stb.) rendszerint valamilyen módszer vagy rendszer szerint kerülnek elrendezésre, és egyedileg hozzáférhetők, ha az egyes elemek független fellelését alkalmas eligazító eszköz (tartalomjegyzék, tárgymutató stb.) teszi lehetővé. A sui generis jogi védelem egyetlen szám tekintetében azonban csak akkor illeti meg az előállítót, ha ezen szám tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése, azaz magának az adatbázisnak az előállítása igényelt jelentős ráfordítást, és nem a „tartalomfejlesztés”. Két vagy több egymást követő, de külön megjelent folyóiratszám nem képez gyűjteményt, mivel tartalmi elemei egymástól elkülönülnek, és így adatbázisnak sem minősülhetnek. Ebben az esetben a nyomtatott számok csak külön-külön képeznek adatbázist, együtt nem. Mivel a korábbi példányok utóbb már nem módosulnak, azok továbbfejlesztéséről és erre irányuló befektetésről sincs szó. Ahhoz, hogy az újság- vagy folyóirat egy-egy évfolyama, vagy akár nagyobb összessége együtt is adatbázist alkosson, szükséges az előállító további „összefoglaló” tevékenysége: pl. közös tartalomjegyzéket hoz létre, tárgyszavak, szerzők szerint rendezi a cikkeket. Ezzel a tevékenységével a különálló újság- vagy folyóiratszámokat gyűjteménybe foglalja, és így az egységbe foglalt újság- és folyóiratszámokban található tartalmi elemeket (cikkeket, tanulmányokat stb.) új, kumulatív adatbázisba foglalja. Ha ez a tevékenysége lehetővé teszi, hogy a több különálló szám tartalmi elemei egységesen, egyedi módon hozzáférhetőek legyenek, vagyis más tartalmi elemeknek a keresés során történő megjelenítése, köztük való válogatás nélkül, valamint ha az egyébként különálló adatbázisok egységes adatbázisba foglalása a tartalom megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése tekintetében jelentős ráfordítást igényel - ebben az esetben ennek általában nagyobb a lehetősége mint egy-egy lapszám esetén —, az összefoglalt kumulatív adatbázis tekintetében fennáll a sui generis oltalom. Szintén gyakran előfordul, hogy a kiadó kiadja CDROM-on vagy közzéteszi az interneten3 a hosszabb időszak alatt megjelent időszaki kiadványok nagy részét (vagy összességét). Gyakran számítógépi programot is fejlesztenek az adatbázishoz, amellyel elektronikusan is kereshetővé válik az adatbázis. Ha a kiadónak ez a tevékenysége a tartalom megszerzése (egybegyűjtése), ellenőrzése vagy megjelenítése tekintetében jelentős ráfordítást igényel, az összefoglalt adatbázis tekintetében is fennáll a sui generis oltalom. 3 Erre egy példa a Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (TMT) c. folyóirat http://tmt.omikk.bme.hu/archiv.html(hozzáférés ideje: 2004. október 15.) Ebben a helyzetben tehát előfordulhat az, hogy a könyvtár döntésén múlik, hogy az egyes cikkeket milyen forrásból digitalizálja: erre tulajdonképpen kétféle választása lehet:- vagy a nyomtatott folyóiratpéldányokból;- vagy a cikkek/tanulmányok kumulált adatbázisából (gyűjteménnyé formált évfolyamából vagy nagyobb adatbázisából). Hogy kell-e a könyvtárnak .y»/'genem adatbázisjogokkal számolnia és hogy milyen időtartamban (lásd H.2. pont), az attól függ, hogy melyik adatbázist használja forrásként. A sui generis adatbázis-oltalomnak ugyanis az a lényege, hogy - bár az egyes tartalmi elemek nemcsak az adatbázisból ismerhetőek meg - az eredeti válogatással és adatstrukturálással alkotott adatbázis-mű vagy akár műnek nem minősülő rendszerezett adathalmaz összeállításához, ellenőrzéséhez és hozzáférhetővé tételéhez szükséges jelentős ráfordítások piaci értékét védje. Ennek megértéséhez érdemes a vizsgáktól eltérő területről példát hozni. Egy cég például időjárási adatok gyűjtését, rendszerezését végzi, és szolgáltatja adatbázisba foglalva egy adott napon az ország különböző városainak hőmérsékleti, csapadék- és szélviszonyait; egy másik szervezet pedig ezen adatokat valamilyen célból hasznosítani akarja (pl. egy régió turisztikai hivatala kiadványaiban feltüntetné a legfontosabb jellemzőket). Ha ez a másik szervezet nem maga kívánja ezeket az adatokat összegyűjteni, rendszerezni, hanem szeretné „kihasználni” az adatbázist összeállító cég ráfordított munkáját, engedélyt kell kérnie az adatbázis előállítójától, és az engedély fejében nyilván jogdíjat kell majd fizetnie. A felhasználónak tehát gyakran megéri még jogdíjjal együtt is inkább az „előrágott” adatbázist forrásként használni, mintáz egyes elemeket közvetlenül megkeresni/felhasználni. Semmi sem gátolja meg azonban abban, hogy az adatokat maga gyűjtse össze. A példát a megkeresésre alkalmazva, egy konkrét példát véve alapul: a könyvtár egy olyan folyóiratot kíván archiválni, amely egy számának előállítása - a körülmények mérlegelése alapján megállapíthatóan - a tartalma megalkotása költségein túl adatbáziskénti előállításához és működtetéséhez nem igényel jelentős befektetést. A kiadó a folyóiratról azonban kiadott egy több évfolyamot is átölelő, digitalizált adatbázist is CD-ROM-on, amelynek előállítása már jelentős ráfordítást igényelt. Ha a könyvtár ezt az adatbázist használja fel forrásként, az adatbázis-előállító kapcsolódó jogaival számolnia kell. Ha viszont a könyvtár azt a megoldást választja, hogy a folyóirat egyes nyomtatott számaiból (pl. szkenneléssel) végzi az archiválást, nem kell ilyen kapcsolódó joggal foglalkoznia - mivel ebben a konkrét esetben olyan folyóirat másolása történt meg, amelynek egy száma nem jelentős ráfordítással jött létre. A. 3. Szabad felhasználás Összefoglalva az A.l—A.2. pontokat: Főszabályként szerzői jogi engedélyhez kötött a művek egészének vagy valamely azonositható részének [Szjt. 16. § (1)] többszörözése. (A megkeresésben foglalt esetben: irodalmi müvek, grafikai, fotóművészeti és térképészeti alkotások, alkotó-szerkesztői teljesítmények nyomtatott forrná-
