Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 6. szám - Dr. Palágyi Tivadar: Szabadalmakkal kapcsolatos érdekes döntések az amerikai bíróságok 1995-2000. évi gyakorlatából
Szabadalmakkal kapcsolatos érdekes döntések az amerikai bíróságok 1995-2000. évi gyakorlatából 33 A CAFC egy korábbi en banc határozatában a Markman v. Vestview Instruments, Inc. ügyben megállapította, hogy az igénypont értelmezése vagy annak meghatározása, hogy egy igénypont ténylegesen mire vonatkozik, jogi kérdés, tehát a bírónak, nem pedig az esküdtszéknek kell eldöntenie. Ezért meglepő volt, hogy a fenti HDC v. Warner v. Jenkinson Co. ügyben hozott határozatában ez a bíróság úgy döntött, hogy amikor nincs közvetlen bitorlás, annak meghatározása, hogy az ekvivalenciatan alapján történt-e bitorlás, ténykérdés, amelyet az esküdtszéknek kell eldöntenie. C) Az Amerikai Egyesült Államokban az eljárási szabadalmakra vonatkozó törvénymódosítás értelmében egy eljárási szabadalmat bitorol az, aki a szabadalmazott eljárással külföldön előállított terméket az Egyesült Államokba bevisz, kivéve azt az esetet, amikor a szabadalmazott eljárással előállított terméket további eljárási lépésekkel alapvetően megváltoztatják, vagy egy másik termék nem lényeges komponensévé alakítják. Az Eli Lilly v. American Cyanamid et ál. ügyben az indianai körzeti bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy egy szabadalmazott eljárással külföldön gyártott termék bevitele bitorlásnak minősül-e. A felperes Eli Lilly előzetes intézkedést kért az alperes ellen annak érdekében, hogy megakadályozza cefaklor antibiotikumnak -, amelyet szerinte az ő eljárási szabadalma alapján gyártottak - az Egyesült Államokba való bevitelét. A cefaklor gyártására használt eljárás kilenc lépésből állt, és a szabadalmazott eljárást az első öt lépésben használták egy közbenső vegyület előállítására. A bíróság 1996. áprilisi határozatában megtagadta az ideiglenes intézkedés elrendelését, mert azon a véleményen volt, hogy a teljes eljárás ötödik lépésében előállított cefalosporin a cefaklor-előállítási eljárás további lépéseiben lényegesen megváltozott. A bíróság figyelembe vette a két vegyület molekulaszerkezetében fennálló különbségeket is, amelyek a cefalosporin cefaklorrá való, igen bonyolult átalakítási lépéseinek az eredményei; figyelembe vette továbbá a két vegyület biológiai tulajdonságaiban és felhasználási területein fennálló különbségeket: a cefalosporinnek nincs antibiotikus hatása, és közbenső vegyületként használható fel számos cefemvegyület előállításában, míg a cefaklor nagyfokú antibiotikus hatékonysággal rendelkezik. D) Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága (LB) 1996 áprilisában határozatot hozott egy olyan fellebbezés ügyében, amelynek kapcsán egyetlen dologban kellett döntést hozni: egy amerikai szabadalom igénypontjainak értelmezése és jelentése kapcsán az alkotmányból eredőjog-e, hogy esküdtszéknek kell döntenie. Az LB egyhangúan megerősítette a CAFC-nek az előző ügy kapcsán ismertetett azon állásfoglalását, hogy a szabadalmi igénypontok jelentése tisztán jogi kérdés, vagyis abban kizárólag a bíróságnak kell döntenie. Ennek megfelelően az esküdtbíráskodásnak arra a ténykérdésre kell szorítkoznia, hogy az alperes cselekményei az igénypontok bitorlását képezik-e. A Legfelsőbb Bíróság határozata, amelyet Souter bíró foglalt írásba, az alkotmány 7. módosításának klasszikus jogi elemzéséből indul ki. A 7. módosítás esküdtszéki bíráskodást ír elő minden olyan esetben, amely elfogadása idején, vagyis az 1790-ben érvényes angol magánjogi törvény szerint esküdtszék elé teijeszthető. Souter bíró érvelését a több mint 200 éves amerikai szabadalmi törvény áttekintése alapján vezeti le, és végkövetkeztetése szerint a szabadalmi igénypontok szövegének és oltalmi körének értelmezése, valamint ilyen vonatkozású szakértői meghallgatások értékelése teljes mértékben kívül esik az esküdtszékek hatáskörén. Ha azonban a bíróság értelmezte a szabadalmi igénypontot, a bitorlás megtörténtének elbírálása az esküdtszék hatáskörébe tartozik. A fenti határozatból következik, hogy egy szabadalmi perben a felek nem tudhatják szabadalmi igénypontjaik jogilag meghatározott értelmét és oltalmi körét mindaddig, amíg ilyen vonatkozásban bírósági döntés nem született. 1982 óta a szabadalmi ügyekben az esküdtszéki bíráskodás gyakorisága mintegy 4%-ról 60% fölé emelkedett, és majdnem mindegyik ügyben az esküdtszéknek igénypontértelmezési kérdésben is döntenie kellett. Az LB fenti határozata következtében valószínű, hogy az esküdtszéki bíráskodások száma szabadalmi ügyekben csökkenni fog. Souter bíró írásbeli határozata egy további lényeges megállapítást is tartalmaz, mert hangsúlyozza, hogy az amerikai szabadalmak igénypontjának nem csupán az a szerepe, hogy a találmány pontos másolását tiltsa meg, hanem olyan termékek előállítását is, amelyek a találmány lényegén alapszanak, azonban megkerülik az igénypont betű szerinti szövegét. Ez alapot ad az ekvivalenciatan további alkalmazásához. E) A CAFC a Rowe v. Dror ügyben 1997 augusztusában megváltoztatta a Szabadalmi Fellebbezési és Interferenciatanács egy olyan döntését, amely újdonságrontónak találta Rowe igénypontjaira nézve Lemerson egyik szabadalmát. Rowe Jepson-típusú, vagyis tárgyi körre és jellemző részre tagolt igénypontjának tárgyi körében egy „angioplasztikus” típusú ballonkatéterre hivatkozott. Ezzel szemben Lemerson szabadalma csak egy általános katétert ismertetett. Rowe fellebbezésében azt állította, hogy a tanács tévedett, amikor az „angioplasztikus” jelzőt nem tekintette korlátozó tényezőnek, és így a Lemerson-féle szabadalmat újdonságrontónak nyilvánította. A CAFC megállapította, hogy a Jepson-típusú igénypontforma külön hangsúlyozza a tárgyi körben megadott szerkezeti jellemzők fontosságát. Emellett Rowe szabadalmi leírása és rajzai is kiemelik az angioplasztikus ballonkatéter szerkezeti sajátságait, amelyek révén a katéter képes sugárirányban tágulni és ezáltal nyomást kifejteni a körülötte levő véredény lerakódásokkal bevont falára. Ennek következtében a Lemerson-féle ballonkatéter nem minősíthető újdonságrontónak. F) A CAFC egy 1998. márciusi döntésében megváltoztatta a Szabadalmi Fellebbezési és Interferenciatanács egy határozatát, amelyben elutasított egy tűzálló szerkezeti lemezre vonatkozó igénypontokat. Az igényelt lemez 0,028-0,5 mm vastagságú fóliából készített, „rendkívül finom fémháló” volt, amelyet a tanács kézenfekvőnek minősített egy elsődleges hivatkozásként idézett angol szabadalom és több másodlagos hivatkozás alapján, amelyek mindegyike fém
