Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2005 (110. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - Válogatás a szerzői jogi szakértő testület szakvéleményeiből
56 Válogatás a Szerzői Jogi Szakértő Testület szakvéleményeiből [ 1. cikk (2) bekezdés] az elemek „individually accessible by electronic or other means”, ami azt sugallja, hogy nemcsak az elektronikus hozzáféréshez szükségeltetik valamilyen, az egyedi hozzáférést biztosító eszköz, hanem az egyéb hozzáférés is valamilyen eszköz útján valósul meg. Ezt az FMv. OPAP ügyben hozott ítélet (30) bekezdése is aláhúzza, amikor a „by other means” kifejezést nem „más módon” értelmében, hanem „más eszközökkel” értelmében használja. A sui generis oltalmat a magyar jogba bevezető törvény miniszteri indokolása szerint: Nemcsak az elektronikusan működtetett (pl. CD-ROM-on, DVD-n vagy CD-i-n kiadott) gyűjtemény számít adatbázisnak, hanem pl. a papírhordozón megjelenő is. ” A kiadvány elrendezésénél irányadó rendszer vagy módszer szempontja szerinti tematikus tartalomjegyzék, tárgyszavak alkalmazása általában eléri azt, hogy az egyedi hozzáférhetőség megvalósuljon. Ehhez arra van szükség, hogy egy-egy cikk a többi cikknek a keresés során történő megjelenítése, köztük való válogatás nélkül elérhető legyen. Az egyedi hozzáférhetőség a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisok esetében azt jelenti, hogy a kívánt elemen kívül a többi tartalmi elem megjelenítésre sem kerül a fogyasztó számára. A nyomtatott adatbázisok esetében azonban általában szükségszerű, hogy a keresést végző személy a keresett tartalmi elemen kívül más elemeket is érzékeljen (például telefonkönyv vagy szótár esetén más bejegyzések figyelembevétele a kívánt adat felleléséhez nem kerülhető el). Ezért nyomtatott adatbázisok esetében csak akkor beszélünk „ egyedi hozzáférhetőségről ”, ha az adatbázis egyéb tartalmi elemei már sorrendi jelzésértékükkel (pl. alfanumerikus besorolásukkal) is elvezetnek a keresett elemhez anélkül, hogy a gyűjtemény tartalmi szelektálásával kellene a kívánt információt felkutatnunk. Mindezt az időszaki kiadványokra vonatkoztatva: az eljáró tanács véleménye szerint az esetek túlnyomó részében ezeken belül nem teljesen véletlenszerűen történik az egyes tartalmi elemek elrendezése. Gyakori például, hogy különféle rovatokat alakítanak ki, és az egyes cikkeket ezen rovatokba rendezik. Rovatok híján is az olvashatóság, szerkeszthetőség szempontjait figyelembe véve és nem teljes véletlenszerűséggel történik az elrendezés. Általános következtetésként levonható, hogy az időszaki lapok - összeállításuk sajátosságai miatt — tipikusan valamely rendszer vagy módszer szerint kerülnek elrendezésre. Az egyedi hozzáférhetőség azonban csak akkor valósul meg, ha ezen rendszert vagy módszert visszatükröző eszköz (tartalomjegyzék, tárgymutató stb.) teszi lehetővé a kívánt tartalmi elem többitől független megismerését. b) Az adatbázis tartalmának megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt-e? A szerzői jogi törvény a „jelentős ráfordítás” fogalom értelmezésében nem nyújt segítséget. Az „Új Könyvek” c. folyóirat esetén különösebben részletes vizsgálat nélkül megállapította az SZJSZT a jelentős ráfordítást, minden bizonnyal azért, mert nyilvánvaló volt az ügyben eljáró tanács számára, hogy az anyagi befektetés, az idő-, energia-, A 2001. évi LXXVI1. törvény miniszteri indokolása a 4.§-hoz munkaerő-ráfordítás mind a tartalom megszerzése, mind ellenőrzése és megjelenítése tekintetében jelentős, védelemre érdemes. Az EuB az 1.3. pontban említett négy ítéletében részletesebb értelmezését adta annak, hogy mely ráfordítások vehetők figyelembe a tartalom „megszerzése”, valamint „ellenőrzése” tekintetében. Fontos megjegyzése a bíróságnak, hogy a „tartalom megszerzésére” való ráfordítások csak a már meglévő, önálló anyagok felkutatását tartalmazzák, és nem vehetők figyelembe azok a ráfordítások, amelyek az ilyen önálló anyagok előállítására irányulnak. „A sui generis jog által nyújtott védelem célja az irányelv szerint a meglévő információk tárolását és feldolgozását végző rendszerek alapításának előmozdítása, azaz nem olyan anyagok előállításának segítése, amelyek alkalmasak arra, hogy később adatbázisba gyűjthetők legyenek.” [William Hill ügy, (31) bekezdés] Az a tény, hogy az egyes elemek előállítását ugyanazon személy végzi, mint az elemek adatbázisba foglalását, önmagában nem zárja ki azt, hogy az adatbázis a sui generis jog védelme alá (is) kerüljön. Mivel azonban az ilyen tartalmi elemek már eleve rendelkezésére állnak, a „megszerzésre” fordítandó költségekről értelmetlen beszélni, így arra van szükség, hogy az elemek ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényeljen. Az EuB szerint ezt az érvelést alátámasztja az adatbázis-irányelv (19) preambulumbekezdése is, amely szerint „ általában a zenei előadások felvételének egy CD-lemezen történő összeállítása nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, mert... nem minősül kellően jelentős ráfordításnak ahhoz, hogy sui generis jog alapján védelmet élvezzen. ” A hangfelvétel-előállító költségeinek túlnyomó része ugyanis nem az adatbázis megformálására, hanem az egyes tartalmak megalkotására és közönséghez juttatására fordítódik. Ezt annak ellenére így látja az EuB, hogy általában az előállító maga sem nem az egyes zeneművek szerzője, sem nem a felvételeken közreműködő előadóművész. Ő az, aki a szerzők számára a felvételen való rögzítésért és példányonkénti többszörözésért mechanikai jogdíjat fizet, és aki az előadóművészek jogdíját - ún. royaltyját valamint az összes technikai közreműködő díját megfizeti, de ezek a ráfordítások a tartalmi elemek létrehozásának ellenértékét jelentik, és nem az adatbázis mint olyan megformálására fordítódnak. Mindezt az időszaki kiadványokra vonatkoztatva: Abban az esetben, ha a kiadó megrendelésére készülnek el a cikkek, tanulmányok, az ezek megalkotására fordított ráfordítások nem, csak a már meglévő, önálló tartalmi elemek megszerzésének költségei vehetők figyelembe. Ezt a megszorítást azonban alkalmaznunk kell arra a gyakori esetre is, ha a kiadót az egyes szerzők már kész, de nyilvánosságra még nem hozott műveikkel keresik meg. Ebben az esetben látszólag már meglévő anyagokról beszélünk, és így az ezek megszerzésére való ráfordítások figyelembe vehetőek lennének. Az eljáró tanács álláspontja szerint azonban azokban az esetekben, amikor az így előre megírt cikkek, tanulmányok még nem kerültek nyilvánosságra, azaz a széles nyilvánosság számára még nem hozzáférhetőek, az értük a szerző számára fizetett jogdíj az önálló mű előállításáért fizetett összegnek, nem pedig az adatbázis létrehozására
